Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmuskori befolyása a magyarországi orvoslásra. I. 996—XIV. század

„Paraboláé medicationis" című könyve belgyógyászati praxissal, betegségi tünetekkel és trepanációval foglalkozott. „De vivis" című könyvében az alkohol és éterikus olajok, a terpentin és az aromás vizek készítését írta le.

31 Praepositus Nicolaus niceai udvari orvos 1270 körül másodszor megjelent „Antidotarium" című könyvében százötven receptet foglalt össze a gyógyszerek hatásának leírásával és kétezerhatszázötvenhat receptnek adta meg az előírását. Ugyancsak 1270 körül látott napvilágot Nicolaus Myrepsus „Dynameron"-ja is. Ezzel szemben Bernhard Gordon skót tudós — 1285—1307 között a montpellier-i egyetem tanára — a „Theriaca" gyógyszer készítéséről írt munkát. Ezenkívül felismerte, hogy az anthrax, scabies, lepra, tüdőbaj és az „acut betegségek" fertőznek. Elkülönítette a kanyarót mint önálló kórformát. Hétkötetes „Lilium medicináé" című munkája a gyógykezelés metódusairól, „De conservatione vitae humanae" című könyve az érmetszésről, pulzustanról és vizeletvizsgálatról készült. Richardus Anglicus Wendorer „Anatómia Ricardi" című munkájának ötvenedik fejezetében már 1252-ben rendszerezte a bonctant; 1299-ben pedig visszatért Angliába, ahol a jatromatematika előfutára lett. Bartholomaeus Anglicus minorita pap „De proprietatis rerum" című munkájának „De hominis corpore" című része szintén az emberi anatómiát tárgyalta 1260-ban.

32 Roger Bacon (1214—1294) ferencrendi szerzetes és kiváló alkimista Párizsban, valamint Oxfordban tanított; optikai, vegytani, természettudományi kutatásokat végzett. Haladó tudományos és kísérleti módszerei miatt III. Miklós pápa kolostori fogsággal sújtotta. Ugyanekkor Richardus Anglicus „Compendium medicináé", „Practica" és „Signa" című munkái tankönyvek lettek Angliában. Milan de Lanfranchi 1270-ben Milánóban írt kisebb sebészeti munkája után 1295ben Párizsban készítette el „Chirurgia Magna" című könyvét, majd 1296-ban az „Ars compléta totius chirurgiae" című nagy művét fejezte be. Elsőnek ő írta le az agyrázkódás tüneteit, az emlő-hypertrophia és a rák közötti különbséget. Mellhártyagyulladásoknál már mellkascsapolásokat is végzett. 31 Lullus Raimandus megtalálható 2. sz. jegyz.-ben id. Geleh. Lexicon. II. rész. 2599. col. Giné Partagas (Barcelona) pedig említi Armengaud de Montpellier-t (Armengaudus Monspeliensis) és Avicenna fordítását állítólagosán 1284-re keltezi: 2. sz. jegyz.-ben id. Biogr. Lexikon. I. köt. 193 — 194. Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 159., 170. Állítását alátámasztja Benedek István: Arnoldus Villanovanus. Orvosi lexikon 4. sz. jegyz.-ben i. m. I. köt. 249 — 250. Arnoldus (Arnald de villa nova) Villanovanus (Catalanus) megtalálható műveinek felsorolásával (1250! —1313) Geleh. Lexicon i.m. I. rész. 559. H. Haeser pedig bőven leírja az életét, de csak a „Breviárium" c. művét emeli ki: Biogr. Lexikon. I. köt. 195 — 196. Váczy Péter 3. sz. jegyz.-ben i.m. 547. Hints Elek i.m. 372. Herczeg Árpád 22. sz. jegyz.-ben i.m. 615. Hintsch i.m. 145., 388. 32 Nicolaus Praepositusm vonatkozóan (XII. sz. első fele) lásd Aug. Hirschnek a 4. sz. jegyz.-ben i.m. (Nicolaus Salernitanus) i.h. Ebben szerepel az „Antidotarium" is. Nicolaus MyrepsusTÓl (XIII. sz.) és „Dynameron"-járól szintén Aug. Hirsch tesz említést: 2. sz. jegyz.-ben id. Biogr. Lexikon. IV. köt. 328. Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 372., 160. Helyességét igazolja Bugyi István: Gordon. Orvosi lexikon 4. sz. jegyz.-ben i.m. II. köt. 538-539. Hints Elek i.m. 163., 167., 391., 392. Richardus Engländen említi az „Anathomia", „Practica" és „Signa" c. műveivel együtt a XIII. századból: Biogr. Lexicon i.m. V. köt. 13. Bartholomaeus Anglicus (Glanvil) minoritát a tizenkilenc kötetes „de proprietatis rerum" szerzőjét 1360 körülinek említi 2. sz. jegyz.-ben id. Geleh. Lexicon. II. rész. 1014—1015. col.