Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KRÓNIKA

képezte elsősorban érdeklődésének tárgyát, Artelt ugyanakkor mint a tudománytörténeti kutatás módszertanának tudós ismerője, mint művelődéstörténész és humanista-filológus kutató is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Egész életművét a Leopoldina választott jelszavával (amelynek mint említettük tagja volt) jellemezhetnők: „Erforschung der Natur um Wohle der Menschheit!" Artelt 1906. július 23-án Bad-Warmbrunnban született. Fogorvosi tanulmányokat folytatott, de már Freiburgban megvédett disszertációjának tárgya „Die Geschichte der Anatomie des Kiefers und der Zähne bis zum Ausgang der Antike" tanúsítja orvostörténeti érdeklődését. Ehhez társul humanista és szellemtörténeti érdeklődése mestere, Paul Diepgen hatására. Ezirányú ismereteinek szélesítésére filozófiai tanulmányokat is folytat. 1934-ben Frankfurt am Mainban védi meg bölcseleti tárgyú disszertációját „Die Quellen der Mittelalterischen Dialogstellung" címmel. Még ugyanazon évben Arteltet kinevezik a berlini egyetem orvostörténeti tanszékének docensévé. Itt védi meg egy évvel később habilitációs dolgozatát, mintegy újabb bizonyságát mutatva humanista tudománytörténeti érdeklődésének. A „Studium zur Geschichte der Begriffe «Heilmittel» und «Gift». Urzeit-Homer-Corpus hipoeraticum" címen. A dolgozat szakkörökben igen széles visszhangot keltett. A jeles tudóst 1938-ban megbízzák a Frankfurt am Main-i egyetem mellett újonnan létesített „Senckenbergischen Institut für Geschichte der Medizin" vezetésével. Több mint 30 éven át — 1971-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig — vezette Artelt az egyre egyöntetűbb hírnévnek örvendő intézetet, 1958-tól egyetemi rendes tanári minőségben.