Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KRÓNIKA

KÉPEK A MAGYAR MENTÉS TÖRTÉNETÉBŐL A SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSA 1976. FEBRUÁR 12.-ÁPRILJS 18. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum időszaki kiállítása bemutatta a mentés előtörténetét, történeti fejlődésének általános irányvonalát az állami mentésügy létrejöttéig, az Országos Mentőszolgálat megalakulásáig. A kiállítás a magyarországi mentéstörténet írott és tárgyi emlékeinek bemutatásán kívül nyomon követte a mentésügy sajátos szerepét az egészségügy és az orvosi ellátás területén. Hazánkban a sérültek ellátásával elsőnek a gyógyító szerzetesrendek és a borbélysebész céhek foglalkoztak. 1769-ben Mária Terézia, majd ezt követően II. József rendeletben kötelezte a sebész-céheket elsősegélynyújtásra, életmentő felszerelések beszerzésére és városi-falusi segélynyújtó helyiségek felállítására. Sajnos mindez csak elvétve valósult meg — viszont a XVJII—XIX. század fordulóján már megjelentek az első magyar nyelvű elsősegélynyújtó könyvek. A magyar mentésügy első kiváló egyénisége Flór Ferenc (1809—1871) volt. 1835-ben megjelent, A tetszholtak felélesztésökről szóló tanítás című könyvében az elsősegélynyújtási tanácsok mellett javaslatot tett a városi mentöegyesületek létrehozására és az elsősegélynyújtási tömegoktatás megszervezésére is. Flór katonaorvosi gyakorlatában alkalmazta a kloroformos érzéstelenítést, kidolgozta a korszerű sebesültellátást. A tárlóban szerepelt a Lábát Antal honvéd arcából 1868 márciusában kioperált puskagolyó, amelyet még 1849 júliusában az ácsi csatában szerzett. A szabadságharc és a kiegyezés közötti időszakban a mentéstörténetben is jelentős szerepet játszott Arányi Lajos, aki 1856-ban elsősegélynyújtási táblákat festett és felhasználta a sebészképzésben. Az 1876. évi közegészségügyi törvény elrendelte a mentésügy és az elsősegélynyújtás oktatásának megszervezését. Az első időben ezt a rendőrség és a tűzoltóság látta el. A nagy tempójú vasúti építkezések következtében Csatár y (Grósz) Lajos (1832—1907) a világon elsőnek szervezte meg 1870-ben a MÁV mentőszolgálatát. Több ország ezt tekintette mintának a későbbiekben. Döntő fontosságú volt a század végétől Kresz Géza tevékenysége. 1881-ben részt vett a londoni Nemzetközi Hygiéniai és Demográfiai Kongresszuson, ahol a program keretén belül megtekintette a londoni Ambulance Association bemutatóját. E bemutató hatására teremtette meg Mundy báró Bécsben Európa legkorszerűbb mentőegyesületét, a Bécsi Önkéntes Mentő Egyesületet — és ezt kívánta Budapesten Kresz Géza is. Az 1887. május 10-én felállított első őrállomás a szakszerű orvosi ellátás mellett betegszállítással is foglalkozott. Hatására szervezték meg a vidéki (Kolozsvár, Székesfehérvár, Fiume, Debrecen stb.) mentőegyesületeket. Ezek részben elszigetelten működtek, tehát hamarosan az országos irányítás igénye is megjelent. Az 1908-ban létrehozott Országos Mentő Központ azonban tehetetlennek bizonyult a helyi autonómiákkal szemben. A Kresz Géza Mentőmúzeum gyűjteményének tárgyi és írott emlékei gazdagon illusztrálták a kor eseményeit. így láthatók voltak Kresz Géza életútjának dokumentumai, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület iratai; pénzgyűjtő-perselyek, korabeli