Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)
KRÓNIKA
A Magyar Orvostörtcnelmi Társaság 1976. október 8-án tartott tudományos ülésén meghívott előadóként dr. med. Silló-Seidl György főorvos (Majna-Frankfurt, Német Szövetségi Köztársaság) „Semmelweis kórtörténete nyomóban — A legújabb bécsi kutatások eredményei és lehetőségei" címmel tartott diavetítéssel kísért előadást. Az előadó nevét ismertté tette — a magyar sajtó is beszámolt róla — 1974-ben végrehajtott műtétje (Frankfurt): mélyhűtött petevezeték elsőnek történt transplantatiója. Továbbá az orvosi szaklapokban és ismeretterjesztő kiadványokban megjelent 171 dolgozata, valamint 7 könyve is jelzi munkásságát. Orvostörténelmi szakirodalmi tevékenységével összefüggésben már tartott előadást Budapesten, ugyancsak 1974ben, a XXIV. Nemzetközi Orvostörténelmi Kongresszuson. „Orvosok Nobel-díj nélkül" c. sorozata nagy sikert aratott a magas példányszámú nyugatnémet „Bunte"ban, ahol ugyancsak hozzájárult Semmelweis életművének ismertetéséhez. A nemzetközi és a hazai Semmelweis-kutatás az elmúlt másfél évtizedben igen jelentős eredményeket ért el, résztanulmányok és szintetizáló monográfiák, tudományos ismeretterjesztő könyvek járultak hozzá a reálisabb, igazabb és főleg hitelesebb Semmelweis-portré megalkotásához, életműve tudománytörténeti jelentőségű értékeléséhez. Vitatott kérdések — éppen a források teljes ismeretének hiányában — már csak élete utolsó időszakának, betegségének és halálának megítélésében merültek fel. Éppen ezért van igen nagy jelentősége dr. Silló-Seidl György bécsi kutatásainak, aki éppen e kérdésekre koncentrált és koncentrál. Előadása is kapcsolódott az Orvostörténeti Közlemények 66 — 68 (1973). kötetében megjelent — „Semmelweis kórtörténete nyomában — Bécs és Budapest levelezése" című — közleményhez. Silló-Seidl mostani előadásában ismertette és hiteles másolatban átadta a a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak Semmelweis bonc-jegyzőkönyvének eddig mindig csak kivonatosan, illetve pontatlanul, több változatban szereplő példányát. Továbbá tisztázta Semmelweis bécsi gyógykezelésének helyét, részben körülményeit és orvosai személyi azonosítását, ami eddig ugyancsak ellentmondásokkal volt teli. Ugyanitt — a Bécsben működött Alsó-Ausztriai Elmegyógyintézetben — keletkezett iratanyagban megtalálta és ismertette a betegfelvételi napló bejegyzéseit és adatait, valamint az intézet 1865. szeptember 15-én kelt összesítő jelentésében Semmelweis Ignácra vonatkozó adatait. Igen hasznosak voltak azok a kutatásai is, amelyek — kizárásos alapon — a további kutatás félresiklásait akadályozták meg. Körültekintésére jellemző, hogy tanulmányozta annak a vonatvezetőnek a naplóját is, aki — az adatok szerint — Semmelweist Bécsbe szállította, és eszerint semmiféle esemény nem történt az úton, ami feljegyzésre méltó lett volna. Számos topográfiai azonosítás, felderítés vált még kutatása nyomán ismertté. Eddigi eredményeiről, már publikálásra érett anyagáról az Orvostörténeti Közlemények 1977. évi egyik számában jelenik meg tanulmánya. SillóSeidl folytatja kutatásait a kérdés teljes felmérésére és tisztázására, ennek állomásait is rögzíti és biztosítja a hazai Semmelweis-kutatás számára. (-10
