Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Spielmann József: A kartéziánus szemlélet sodrában

s annak „kiagyalt", „az emberiség nem kis kárára" évszázadokon át elfogadott fogalmaival fordul szembe, lelkesedik az új tudomány hasznos felfedezéseiért, elsősorban a vérkeringés tanáért, az anatómiai ismeretekért s a kémiai gyógyszerekért, utóbbitól reméli a therápia megújulását. A másodikban a tekintélytiszteletet kárhoztatja, s a kételkedés, a bírálat, a matematika nyelvén megfogalmazott igazságok, descartes-i tételek hívének bizonyul. Nadányi Jánost, a nagyenyedi kollégium egykori tanárát, Bán Imre Apáczai szellemi tanítványának tekinti. Tanári kinevezésekor elmondott Oratio de augmentatione scientiae c. beszédében (1666) kétségtelenül Apáczai egyes pedagógiai elvei visszhangzanak; a hazai nevelés visszamaradottságát kárhoztatja s a természettudományok elsajátításának fontosságát hangoztatja. Az orvostudomány történetét különösen az 1669-ben megjelent Kerti dolgok leírása c. műve érdekli, mely Mizaldus francia orvos könyvének fordítása. Erről orvostörténeti irodalmunkban, Gortvay művét kivéve, kevés említés történt. Nadányi munkája, minden fogyatékossága ellenére, Apáczai anyanyelvű tudománynépszerűsítő törekvéseit folytatja. Mintegy 20 évvel megelőzve Pápai Páriz művét, olyan könyvet óhajt a szegény emberek kezébe adni, melybe — mint előszavában írja — „oly közönséges orvosságok vadnak, melyek mindenütt kertjeinkben s mezeinkben könnyű feltalálni... s ugyan szükséges is volt erre nézve ily könyvet valaha magyari nyelven írni, ha ez nem lett volna is... mivel a mi országunkban orvosdoktorok és patikák nemigen vadnak". A magyar nyelvű tolmácsolás hevenyészettsége mellett Nadányi művének alapvető hibája, hogy a bőbeszédű Mizaldus adatait válogatás nélkül átveszi. Ez a tudálékos, ide-oda csapongó munka alig érhette el a maga elé tűzött célt, a tudomány népszerűsítését. Apáczai igazi szellemi örököse, az orvostudomány terén közvetett tanítványa, Pápai Páriz Ferenc. Naplójából ismeretes, hogy Kolozsvárt ugyan nem Apáczai tanította, de őt tekintették mindannyian az iskola szemefényének. Marosvásárhelyt és Nagyenyeden viszont Fogarasi Sámuel és Csernátoni Pál Apáczai tanítványai, Enyedi Sámuel orvos-bölcsész, Apáczai eszmei fegyvertársa alakította világképét. Enyedinek a Bethlen-kollégiumban az 1665—6-os évben tartott természetfilozófiai előadásainak szövege éppen Pápai Páriz feljegyzéseiben maradt meg. Enyedi Sámuel Hollandiában végzett, kartéziánus és puritánus meggyőződésű orvos-bölcsész, előbb nagyváradi, majd 1664—70 közt a Bethlen-kollégium filozófiaprofesszora, orvosi múltunk jelentős, eddig figyelemre alig méltatott kiemelkedő személyisége. Kéziratos, 379 oldalas Phisica seu philosophia naturalis c. jegyzete Regius művének zsebkönyvszerű kivonata és kommentárja, mintegy 200 oldalon foglalkozik az élettan és az orvostudomány kérdéseivel. Enyedi Regius avatottabb és következetesebb tolmácsolója, mint Apáczai. Az emésztésről szóló fejezetben már az ételek kémiai feldolgozásával, az emésztőnedvek (succus fermentativus) szerepével is számol. A vérkeringésről szólva — tudomásunk szerint elsőként a hazai orvosi irodalomban — állatkísérletek s a matematikai módszerek eredményeire hivatkozik. A vérkeringést a visszerek lekötésével, a ligatúra feletti rész megduzzadásával, a bőrről a vérkeringésbe