Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

JUBILEUM - Farádi László: A magyar orvosképzés és továbbképzés 30 éve

rium orvosképzési vitái, illetve felsőoktatás-politikai értekezletei, a Felsőoktatási Szemle és a Népegészségügy hasábjain biztosított publikációs és vitalehetőségek és így tovább. Mindezek és oktatóink lelkes és hozzáértő munkájának eredményeként, képzésünk ma is rangos, a nemzetközi élvonalban helyezkedik el. Jelentős előrelépések történtek annak érdekében, hogy szilárd szocialista világnézetű szakembereket bocsássanak ki az orvostudományi egyetemek, akik széles elméleti, természettudományi alapokkal rendelkeznek. A preklinikai és a klinikai oktatás során egyre nagyobb súlyt kapott a megelőzés szemlélete (bár még sokat kell tennünk azért, hogy ez a szemlélet a gyógyító-megelőző intézményhálózat gyakorlatában is következetesen érvényesüljön). A legutóbbi években a kötelező szorgalmi időn belül az elmélet és gyakorlat aránya 40 : 00-ra változott. A gyakorlati képzés halad a kiscsoportos oktatás felé azáltal, hogy valamennyi orvostudományi egyetem saját klinikai ágyainak és oktatóinak elsődleges igénybevétele mellett, területi vezető kórházak egész hálózatára támaszkodik, amelyek oktatókórházként vesznek részt az orvosképzésben. Olyan új tárgyakat vezettünk be, mint az orvosi psychologia, az orvosi szociológia, az orvosi gondolkodás fejlődése. A marxizmus—-leninizmus oktatásának keretein belül fokozott hangsúlyt kapott az orvosi etika témája. Korszerű (és egyre inkább elviselhető terjedelmű) tankönyvek állnak a hallgatók rendelkezésére, csökkent a hallgatók túlterheltsége óraszám és vizsgarend vonatkozásában is, javultak az oktatás személyi és tárgyi feltételei, azaz több az oktató, a tanterem, a gyakorlólaboratórium, jobb a felszerelés-, a műszerellátottság. Debrecenben, Szegeden és Pécsett 200—200, Budapesten 400 férőhelyes új kollégium épült, egy sor egyetemi intézet rekonstrukciója ment végbe, új klinikai tömböt kapott a pécsi Orvostudományi Egyetem, új elméleti tömböt a pécsi és debreceni Orvostudományi Egyetem, Budapesten felépült az 1. sz. Szemklinika és rövid időn belül felépül a Semmelweis Orvostudományi Egyetem új elméleti tömbje is. Nem állítható, hogy teljes egészében feloldódott már az az ellentmondás, amely egyrészt az orvostudomány gyors fejlődése és specializálódása, másrészt az általános orvosképzés célkitűzéseivel összhangban álló azon törekvés között van, hogy az anyagot ésszerűen csökkenteni, szelektálni, a felesleges átfedésektől és a lexikális ballaszttól mentesíteni és lehetőség szerint integrálni kell. A képzésért felelős szervek abban az irányban haladnak, amely röviden, mintegy jelmondatszerűén a következőképpen fejezhető ki: „Specializáció az ellátásban és a kutatásban, integráció az oktatásban." Ez a felfogás nem érinti a kialakult tanszéki struktúrát, de megváltoztatja az egyes tanszékek súlyát és szerepét az oktatásban. Az ilyen elvek alapján felépülő radikális reform a következő években megvalósulhat, legalábbis erre mutatnak azok a biztató tapasztalatok, amelyek két év óta a debreceni és pécsi orvostudományi egyetemen az integrációs tendencia érvényesítése, a gyakorlatiasság növelése, a szociális medicina fokozottabb hangsúlya ér dekében bevezetésre került reformból leszűrhetők. Az általános orvosképzéssel párhuzamosan fejlődik egyetemeinken a fogorvosok és gyógyszerészek képzése és kibontakoznak azok a reformok, amelyek fogorvosok és gyógyszerészek képzésének korszerűsítését szolgálják. Igaz, hogy e karokon már eleve kedvezőbbek a feltételek a további lépésekhez, minthogy