Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Weszprémi István: A pestisoltás szükségének vizsgálata Fordította: Vida Tivadar

itatta édesítés közben az edényt, a salétromnak csodálatos mennyiségét vonzza magához a levegőből, úgyhogy megfigyelheted, amint pikkelyek alakjában hullik le az edény oldalairól* A tapasztalat bárkinek megmutatja, hogy egy libra [14] rendesen meszesített borkősó, ha kitesszük a nedves levegőnek, súlyában vagy tíz librára gyarapodik. Hazám szegényebb polgárai Szabolcs, Bihar, Békés és más vármegyékben számos kör alakú, tizenöt vagy húsz láb átmérőjű, tágas szérűket alakítanak ki a nyílt mezőkön, és kora hajnalban, amikor az éghajlat derült és harmatos, söprűkkel végigsöprik; rövid idő múlva szekérszámra hordják össze halmokba a salétromot, mit nyelvükön szék-sónak neveznek. Ám manapság csupán a szappanosok és néhány tímár gazdagszik meg a természetnek ezen összehasonlíthatatlan kincsén; ők sem szakszerűen, hanem valami véletlen folytán tanulták meg a használatát. Ó, mindenfajta ásvány termékeny anyja, mily kevés embert szereztél, aki igazán megbecsüli kincseidet ! Nem egyedül a régiségmaradványok, mint általában vélik, hanem a mindenfelé meglevő csekély hasznú dolgok, minden hulladék és szemét, amit a természet hármas nagy tartományából, az állati, növényi és köves világból gyűjtöttek Össze, és kezeltek a maga módján, jelentékeny haszonnal bőséges salétrommennyiséget nyújtanak a családapáknak. És minél gyakrabban ismétlik meg ugyanazoknak a dolgoknak kifőzését, e silány munka annál nagyobb kamattal hozza meg a maga jutalmát. A széles óceán tele van salétrommal, tele van vele mindaz, amit dagályos ölével táplál, mert tele van tengeri sóval; márpedig nincs a természetben semmi olyan só, amit ne tudnál a vegyi tűz és a levegő segítségével salétrommá változtatni. Mindenféle szikla, szirt, kő, ha rétegesen meszesítik, bőségesen átitatódik vele. Közülük Glauber szerint némelyik oly gazdag benne, hogy minden száz hbrából könnyűszerrel kivonhatsz tizet. Hasonló módon, ha az emberek gondolkodása nem lenne oly balkezes, csupán a mészár[15] székekből kis munkával nem megvetendő hasznot húzhatnának: próba útján szerzett biztos meggyőződés [ünk], hogy a levágott állatok kiengedett vérének száz librája nyolc vagy tíz librát tartalmaz belőle. Bár az emberi vér súlyát Keil metafizikai alapon annyira megnöveli, Harvey viszont Moulinnal együtt aritmetikai alapon annyira csökkenti, hogy egyiküknek se hihetsz, mi azonban az orvosokkal általában azt mondjuk, hogy semmi esetre sem lépi túl a 25 librát. így hát szükségképpen legalább két libra salétromos sót kell hordoznunk a véredényeinkben. Ám nehogy elhallgassak valamit is, a nemes Floyer volt mindenki közül annyira leleményes, hogy „Pszüchroluzia", azaz a Hideg fürdők c. művében