Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Weszprémi István: A pestisoltás szükségének vizsgálata Fordította: Vida Tivadar

pestises megbetegedés biztos és jellemző jegyeit. Ha így elvesszük egyszer ezeknek a fertőző betegségeknek a tápanyagát, semmi csodálatos sincs abban, hogy — ha egyszer elűztük azokat — sohasem térnek vissza többet az életben. Ez a kanyaróra és a bárányhimlőre nézve biztos: ha pedig egyesek példákat hoznak fel az ellenkezőjére, azok vagy nagyon gyanúsak, vagy pedig a természet működésében annyira bágyadt volt erőinek fogytán, hogy nem volt képes a bárányhimlő mérgét rejtekéből kizavarni, sőt megengedte, hogy néhány maradványa megmaradjon a fészkében. Azt, hogy mi, és milyen ez a méreg, nagyon nehéznek látszik meghatározni. Mégis tudjuk, hogy sajátos fajtájú méreg, [8] mint ezt a tudós Burges a himlőoltásról közzé tett, általam pedig latin nyelvre fordított értekezésének II. fejezetében bizonyította egy kiváló példával. Azt mondja, hogy a Szent Tamás kórházban véletlenül olyan asszonytól vettek eves anyagot, aki himlőbe esett, s egyidejűleg nemi bajban is szenvedett, aztán beoltották azt három gyermekbe, mindegyik megkapta a himlőt, de a nemi betegségnek semmiféle nyomát sem mutatta. A fertőző betegségek nem tűrnek meg semmilyen keveredést sem, amint bárki számára megállapítható a nyilvánvaló tapasztalatból. A bárányhimlő váladéka csakis a bárányhimlő mérgét idézi elő, hogy általa keletkezzék a vér tömegében a poshadás; a pestises megbetegedés váladékával nem visz el be a testbe se bárányhimlőt, sem kanyarót, sem semmiféle más fertőző betegséget. Hasonlóképpen a betegből vett eves anyaggal a beoltás műveletének végzésénél csakis a saját fajtájú mérgét idézheted elő. Ezideig mindig kételkedtem abban, mi lehet ennek a jelenségnek biztos oka, mi lehet az oka annak, hogy a béresek ott forgolódnak az egész megfertőzött nyáj légkörének kellős közepén, a marhák viszont az emberi ragály idején bemennek az otthoniak házába, s így ugyanazt a levegőt használva a belégzés és a vonzás segítségével ugyanúgy keveredik mindkét részről a levegő a vér tömegével, s mégis mindkettő mentes marad a fertőzéstől. Sőt, Lanzoni több példával bizonyítja észleleteiben, hogy a fertőzött marháknak elfogyasztott húsa nem hoz létre pestist. Barátom + +, aki néhány év óta jeles dicsérettel áll Cumberland hercegének a szolgálatában, semmi kárt sem szenvedett az egészségében attól, hogy tizenöt évvel ezelőtt pestisben elhunyt holttestét vizsgálva az abból kinyomott eves anyagból véletlenül megtöltötte nyitott száját, [9] jóllehet belégzés közben annak egy részét le is nyelte. A gyomornak belső hártyáján ugyanis akkora idegrángás következett be, hogy erőteljes hányásra izgatta : most ugyan elkerülte ezt a veszélyt, ám a következő évben csakhamar megjelölte őt a pestis bélyege; de Brocklesby minapi falánk „pacsirtája" sem szenvedett 12 Orvostörténeti Közlemények 75—76.