Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vida Tivadar: A 33 éves Weszprémi István javaslata a pestisoltás megkísérlésére

áttért az orvostudományra, s ebben doktori címet nyert 1670-ben. Meghalt Surrey-ban 1698-ban. Két orvosi műve: a Phtisiologia, seu exercitationes de phtisi. . . (London, 1689.) és a [Püretológia], seu exercitationes de morbis universalibus acutis 2 részben (London, 1692—94.).

19 Különösen az utóbbiban vannak nagyon értékes megfigyelései a lázakról, valamint általában a fertó'ző betegségekről. Morton egyébként vetélytársa volt az „angol Hippokrátesznek" nevezett Thomas Sydenhamnak (1624-—1689).

20 Richard Brocklesby (1722—1797) több éven keresztül orvos volt az angol hadseregben, majd 1763-ban letelepedett Londonban, ahol neves és vagyonos orvosként tartották őt számon. Orvosavató értekezése, Dissertatio medica inaugularis de saliva sana et morbosa Leydenben jelent meg 1745-ben, tehát ott, ahol később Weszprémi is tanult és doktorált. Az a műve, amelyre a Tentamenben utal, 1746-ban jelent meg Londonban ezzel a címmel: An Essay concerning the Mortality, now prevailing among the Horned Cattle, in several parts of Europe and chiefly about London etc. Érdekes kis könyve jelent meg 1749-ben Reflections on Antient and Modern Musick, with the applications to the cure of diseases, amellyel a zeneterápia előfutárának számít. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy e 82 lapos könyvben függelékként szerepel Brocklesby tanulmánya arról, miben különbözik a régi zene az új idők muzsikájától. Amiből látszik, hogy nemcsak „örökzöld" melódiák vannak, hanem örökzöld problémák is a zeneértés terén . . ,

2L A 3. Richárdnak Mead volt a családneve (1673—1754), és ugyancsak leydeni diák volt, sőt Utrechtben is tanult, hogy végül 1695-ben Páduában avassák őt orvossá. Előbb szülőhelyén, Stepney-ban folytatott orvosi gyakorlatot, majd 1703-ban kinevezték a londoni Sz. Tamás-kórház orvosává. Praxisa évente négyezer fontsterlingnél is többet hozott. Nyilván ez az alapja annak a 10 000 kötetes magánkönyvtárnak és gazdag műgyűjteménynek, amelyet — a Bloomsbury-i John Rad cl iff-házat örökölve — berendezett magának. Műve, amelyre Weszprémi ehelyütt hivatkozik, 1720-ban látott napvilágot Londonban ezzel a címmel: A Short Discourse Concerning Pestilential Contagion and the Method to be Used to Prevent it. Helyesen ismerte fel benne bizonyos fertőzések sajátos jellegét, hangoztatta a ragály szerepét, és ajánlotta az elkülönítést s a fertőzött holmik elpusztítását. Másik műve, amelyet Weszprémi ismerhetett, a Londonban 1747-ben megjelent De Variolis et morbillis liber. Huic accessit Rhazis de variolis et morbillis commentarius ex arabico latine redditus.

22 Amikor a Tentamen 5. 19 Vö. Jöcher: Alig. Gélehrten-Lex. 3. k. 692. 20 Ld. Gurlt—Hirsch: Biogr. Lex. d. Ärzte . .. 4. k. 289—290. 21 Vö. Grand Larousse, II. k. (1865.) 1297. Wernich—

Hirsch: Biogr. Lex. 1. k. 580. és Brit. Mus. Gen. Cat. 27. k. 260. 22 Vö. Chambers's Encycl. Vol. IX. 178. E. A. Underwood, a Wellcome Hist. Med. Museum volt igazgatójának cikkével (London George Newnes kiad. 1950); Jöcher—

Adelung i. m. IV. k, 1131—33. és Gurlt—

Hirsch i. m. 4. k. 187. Eszerint Mead kezdeményezésére alapította Guy könyvkereskedő a londoni Guy-Hospital-t. Orvosi gyakorlatában Stahl és Sydenham követője; a De variolis et morbillis liberben az oltás mellett nyilatkozik. A Londonban 1752-ben megjelent Monita et praecepta medica c. könyve bizonyos értelemben foglalata egész élettapasztalatának.