Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vida Tivadar: A 33 éves Weszprémi István javaslata a pestisoltás megkísérlésére
lapján hivatkozik Rhazes megfigyelésére a kanyaróval járó lázról, nagy a valószínűsége annak, hogy Mead latin Rhazes-fordítására utal. Visszatérve a Tentamen tartalmához, Weszprémi rátér a következőkben a ragályos betegségek természetének vizsgálatára. Természetesen kora orvosi ismereteinek szintjén, de azon szinte „á jour"-ban. Feltételezi, hogy mindenegyes ragályos betegségnek valamiféle magvai vannak, s ezek rejtetten fészkelnek főleg a test hájas hártyáiban s ezeknek sejtszöveteiben. De honnan kerülnek oda? A test nedveiből, mert voltaképpen ezeknek eves, rothadó részei — válaszolja Weszprémi. Ha az erjedés tovaterjed, eldugja a hajszáledényeket, eltorlaszolja a kiválasztó szerveket, amivel előidézi a nedvek stagnálását az egész mirigyrendszerben. „így az a vér tömegében rejtőző erjedő adag elfogy a megbetegedések lázas időszakában ; más, mozgékonyabb része az érzékelhetetlen Sanctorini-féle bőrlégzés útján szerfölötti finomsága miatt elszáll a levegőbe ; ha a nyálkás, enyves rész a test szervezetének egyéb salakjával együtt felgyülemlik a felhám szomszédságában levő, bőr alatti Steno-féle mirigyekbe, okozza a kanyarót és a bárányhimlőt ; ha viszont megszállja a felnőtt emberek fültő-, hónalj-, ágyék- stb. mirigyeit, alkotja a tályogokat, emphysemákat, kelevényeket mint a pestises megbetegedés biztos ismertetőjeleit." 23 Mi indítja el azonban a test nedveinek említett rothadását, vagyis „mi és milyen ez a méreg"? A fiatal Weszprémiben van annyi szerénység, hogy erre az alapvető kérdésre kora orvostudományosságának ismeretei szerint nem ad határozott választ.' 24 „Nagyon nehéznek látszik meghatározni. Mégis tudjuk, hogy sajátos fajtájú méreg, mint azt a tudós Burges a himlőoltásról közzétett, általam pedig latin nyelvre fordított értekezésének 25 II. fejezetében bizonyította egy kiváló példával. Elmondja, hogy a Szent Tamás kórházban véletlenül olyan asszonytól vettek anyagot, aki himlőbe esett, s egyidejűleg nemi bajban is szenvedett, aztán beoltották azt három gyermekbe. Mindegyik megkapta a himlőt, de semmiféle nyomát sem mutatta a nemi betegségnek." Ebből következtet arra, „hogy az egyes járványos megbetegedések egymástól függetlenül zajlanak le, egyik a másikat nem közömbösíti". Az oltásra nézve ez pedig annyit jelent számára, hogy „a betegből vett eves anyaggal . .. csakis a saját fajtájú mérget idézheted elő". Itt tehát Weszprémi az oltás fajlagos jellegét bizonyítja. Az elméletet támogató és annak ellene mondó adatoknak orvosszerzők és egy történetíró művéből történt idézése után 26 rátér a járványos betegségek okaira. 23 Weszprémi: Tentamen ... 6, 7. 24 A kérdés felvetését s az utána idézett két részletet 1. Weszprémi i. m. 8, 9. 25 Az eredeti mű szerzője és címe : James Burges, An Account of the Preparation and Management necessary to Inoculation, London, P. Vaillant, 1754. VIII. 44. (L. Brit. Mus. Gen. Cat. 30. k. 14.) Ezzel egyben helyesbíteni az 5. j.-ben id. tanulmány 126. lapján szereplő téves címközlést. A szerző kilétéről eddig nem sikerült további adatot szereznem, Weszprémi saját latin fordításáról a Succincta I. kötetében (modern kiad. Bp. 1960. 412.) ír, saját kiadatlan írásművei között mindjárt az 1. helyen említi: „1. Relatio de praeparatione et administratione ad inoculationem Variolarum necessariis. Liber Jac. Burges Med. Doct. Londini 1754. editus, in latinum sermonem versus ex Ánglico." Eszerint közvetlenül a Tentamen megírása előtt, vagy azzal párhuzamosan dolgozhatott Weszprémi ezen a fordításon. 26 Weszprémi: Tentamen ... 8, 9. 0 Orvostörténeti Közlemények 75—73.
