Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vida Tivadar: A 33 éves Weszprémi István javaslata a pestisoltás megkísérlésére

jában foglalkozik ezzel a gyógymóddal.

12 Jurin egy 1723-ban megjelent orvosi levelében összehasonlítja a természetes himlő halálozási arányszámát a beoltott himlőével, majd 1724-ben újabb beszámolót jelentet meg erről a kérdésről. Méltán állapítják meg róla, hogy az inokuláció elterjedése nagyon sokat köszönhet neki.

13 További lépésként Weszprémi rátér az állatorvosi párhuzamra. Ismerteti a szarvasmarhákon végzett sikeres pestisoltásokat,

11 majd ezt írja: „Míg csendesen töprengtem St. Quintin-nek e kísérletein, szellemem fontolgatva arra a gyanúra szolgáltatott anyagot, hogy az oltásnak helye lehet a himlőn kívül más ragályos betegségekben is".

13 Ez a logikai megalapozottságú, de a szerény szavakon is áttetszően intuitív meglátás biztosítja a „Tentamen" helyét az orvostörténelem egyszerű, de éppen egyszerűségük miatt jelentős meglátásai között.

16 Az oltható, illetve oltással kivédhető ragályos betegségek sorából azonban mindjárt kivételt tesz hárommal: a veszettséggel, a rühvel és a nemi bajjal, mégpedig más jellegű terjedési módjuk miatt. Mondanivalóját összpontosítja a kanyaróra és a pestisre. Az előbbit viszonylag röviden tárgyalja, hiszen „mindenki belátja, hogy a pestis átültetésének a kérdése sokkal nagyobb fokú kutatást igényel."

17 Előbb a szarvasmarhák járványos dögvészét hasonlítja össze az emberi pestissel. Azonosságot talál a kettő között földrajzi eredetüket tekintve, de főként a betegség megnyilvánulásában. Az állatoknál „a torki és a nyaki mirigyek gyulladásai és daganatai hasonlítanak a hónalji mirigyek pestises kelevényeihez az embereknél". A sebészeti kezelés is egyformán hoz könnyebbülést mind az embereknél, mind a szarvasmarháknál. Ebben a részben Weszprémi három angol orvosra hivatkozik: Mortonra, Brocklesbyre és Meadre.

18 Richard Morton, suffolki orvos, egy prédikátor fia volt. Oxfordban teológiát tanult, ebben elérte a magisteri fokozatot. Mivel azonban nonkonformista volt, 12 An Account of some new experiments ... on Joanna Stephens's medicine for the stone etc. 1742. (L. Brit. Mus. Gen. Cat. 120. k. 22—24.) 13 A Letter to ... C. Cotesworth, . . . containing a comparison between the mortality of the natural Small Pox, and that given by Inoculation . . . To which is subjoined an account of the success of inoculation in New England, as likewise an extract from several letters concerning a like method of communicating the Small Pox, that has been used time out of mind in South Wales. London 1723. (Jöcher — Adelung all. j.-ben id. h.) — An Account of the success of inoculating the Small Pox in Great Britain. With a comparison between the miscarriages in that practice, and the mortality of the natural Small-Pox, etc. London, 1724. (Brit. Mus. Gen. Cat. a 12. j.-ben i. h.) 1727-ben újabb beszámolója jelenik meg nyomtatásban az 1724-es, 1725-ös és 1726-os évek himlőoltási eredményeiről. (Vö. az előbb id. művek említett helyeit.) 14 Weszprémi Tentamen ... 4. 15 Weszprémi i. m. 5. lfi Igaz, hogy Abraham Vater (1684—1751), wittenbergi egyetemi tanár és orvos már 1721-ben felvetette ezt a gondolatot a himlőoltásról írt könyvében, nem bizonyítható azonban, hogy Weszprémi ismerte volna Vater e művét. Másrészt ,,ő igyekezett feltevését tudományosan is megalapozni, amit viszont Abraham Vater elmulasztott". Vö. az 5. j.-ben id. tanulmányt, i. h. 129—130. 17 Weszprémi: Tentamen ... 5., 6. 18 Weszprémi uo.