Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A magyarországi orvostudományi fejlődés gócpontjai a nagyszombati orvostudományi kar megalapítása előtt

Erdélyben Kolozsvár, Brassó és Nagyszeben voltak orvostudományi tradíció gócpontjai. Külön ki kell emelnünk a török megszállás sújtotta Alföldet. Weszprémi István nagy érdeme, hogy Csapó Józseffel egyetemben a török hódoltság megszűnése után nem is száz évvel Debrecenben az orvostudományi munka és termelés viruló gócpontját építette ki. Ezeknek a gócpontoknak jelentőségét még fokozta, hogy képviselőik rendszeresen együttműködtek külföldi tudós társaságokkal és folyóiratokkal és így befelé az európai fejlődés eredményeit közvetítették az országnak, kifelé pedig számot adtak a magyarországi fejlődés vívmányairól. Olyan terület ez, melynek orvostörténetünkben még sok fehér foltja van. Tudjuk, kik, hova írtak, milyen társaság tagjai voltak, de az, amit ezen csatornákon keresztül az európai fejlődésnek adtak és onnan kaptak, csak alkalmi részletekben van feldolgozva, még ritkábban kiértékelve. Az utóbbi évek folyamán a magyarországi orvostudományi fejlődés egyik ilyen gócpontjával foglalkoztam, az Academia Leopoldinával és nagyon érdekes részletekre bukkantam, ami az orvostudományi ismeretek átadását és átvételét illeti. Csak egy-két példára mutatok rá: Schreyer német orvos Rayger Károly közleménye nyomán alkalmazta elsőnek a tüdőúszópróbát. PatersonHain beszámolója után kezdtek behatóbban foglalkozni a barlangi csontleletekkel mások is; Raymann majdnem húsz évre kiterjedő meteorológiai beszámolói hívták fel a figyelmet arra, hogy csak a rendszeres megfigyeléseknek van értékük. A külföldi társaságok közül külön ki kell emelnünk az Academia Leopoldina szerepét. 1650-ben alakult meg és 1672-től kezdve évkönyveket jelentetett meg. Magyarország területéről 1769-ig 23 tudóst és orvost választott tagjai sorába. Évkönyveiben 1754-ig 228 írás jelent meg magyarországi munkatársaktól, ha a nem-tagokat is beleszámítjuk. A tagok és munkatársak éppen az említett gócpontokból kerültek ki: Pozsony: 6, Sopron: 5, Brassó és Nagyszeben: 4—4, Eperjes 2, Debrecen: 1, Késmárk 1 és így tovább. Egyéb külföldi társaságok, mint a Berliner Societät, melynek Perlitzy volt a tagja, a londoni Royal Society (Torkos egy írása jelent meg évkönyvében), a firenzei botanikai társaság stb. nem játszottak szerepet a magyarországi orvostörténeti fejlődésben, A tagság nem nyilatkozott meg másban, mint a virtuális elismerésben. Ellenben úgy mint az Academia Leopoldina kiadványai, egy másik, bár rövid életű folyóirat, a breslaui (wroclawi) Sammlung von Natur- und Medicin Geschichten (1718—1726), rendkívül nagy szerepet játszott. A magyarországi munkatársak teljesítményeivel csak most kezdtem el foglalkozni és így csak néhány áttekintő adatot akarok megemlíteni. Több mint tíz magyarországi szerző írt bele, némelyiknek a termékenysége egyenesen elképesztő, pl. Raymann 64 közleménye, és ami a legfontosabb, olyan úttörő írások jelentek meg tollúkból, mint Raymann beszámolója az európai kontinensen első, orvos által végzett himlőoltásról, Báchmegyei és Raymann beszámolói az Osztrák Birodalom területén az első folytatólagos meteorológiai mérésekről és sok más. A bécsi K. K. Privilegirte Anzeigen jelentős kulturális teljesítményt jelentett,