Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A magyarországi orvostudományi fejlődés gócpontjai a nagyszombati orvostudományi kar megalapítása előtt

de csak szórványosan adott helyet orvostudományi közleményeknek, akkor is — ahogy ma mondanók — népszerű tudományos formában, pL a túzokról, Raymann kényszerképzetéről — hogy meghalt — szóló közlemények. Ugyanúgy nem tekinthetjük gócpontoknak a folyóiratokat, melyekben csak elvétve írtak magyarországi szerzők, mint pl, a nürnbergi Commercium Litterarium és egyebek. * 1769-ben megalakult az első orvostudományi kar Magyarországon, 1781-ben indult meg az első tudományos folyóirat, az Ungarisches Magazin, és ezzel az orvostudományi fejlődés gócpontjainak a kérdése is új, ígéretes és elsősorban rendszeres jelleges kapott. A pótmegoldások, kísérletek és alkalmi jelenségek korszaka lezárult. Hogy a fejlődés, hézagossága ellenére eddig is maradandó eredményekkel büszkélkedve, új, kedvező kiindulóponthoz eljutott, sok kiváló orvosnak, tudósnak, közöttük elsősorban Debrecen nagy szülöttjének, Weszprémi Istvánnak az érdeme. Előadásomban a magyarországi orvostudományi fejlődés néhány problémáját érintettem. Nem az volt a célom, hogy megfejtsem őket, csak felvetni akartam és rámutatni egyes fel nem dolgozott részletkérdésekre. Arra, hogy faktográfián felül, melyet természetesen alapként elhanyagolni nem szabad, mennyi feladat vár még az orvostörténészekre, ha az adatokat nem önmagukban keresik, hanem széles összefüggéseikben, szerves fejlődés szerves kapcsolataiban ; s ha bármilyen országból és közösségből kerülnek ki, nem az fűti őket, ami elválaszt, hanem az, ami szervesen, történetileg összefüggő és közös. Ennek az elvnek mindenkori érvényesülését kívánom minden orvostörténésznek, földrajzi, nemzeti és minden egyéb elválasztó korlátokon túl. Zusammenfassung Die medizingeschichtliche Entwicklung hat überall zwei Pole: es gibt primäre Zentren, in denen die Voraussetzungen für die Entwicklung Zustandekommen, d.h. Fokalpunkte der medizinischen Erziehung; und es gibt sekundäre Zentren, in denen sich die Wirkung der vorigen in Taten und Werken entfaltet und einen vollen Sinn erhält. Für die Ärztebildung stellen die medizinischen Fakultäten bzw. Universitäten den natürlichen Schauplatz dar. Obwohl in Ungarn zahlreiche Initiative für akademische Ärztebildung aufgewiesen werden können (Akademie des Domkapitels in Esztergom vom 11. Jh. an; Stiftschule in Veszprém im 13. Jh.; Universitäten in Pécs vom Jahre 1367 an, in Buda von 1388 bis Mitte des 15. Jh.-s; Academia Istropolitana in Pozsony 1465; Kolozsvár 1582; Gyulafehérvár Anfang des 17. Jh.-s; Eger 1769; und verschiedene Privatschulen für Medizin), sind all diese Versuche infolge ihrer kurzen Lebensdauer und Auswirkung — besonders vom Gesichtspunkt der medizinwissenschaftlichen Entwicklung aus — doch als fast erfolglos zu betrachten. Die heimischen Zentren können also nur als solche von zweitem Rang angesehen werden, da die Vollendung immer im Ausland erfolgte. Bis auf 1769 verliehen die wissenschaftszentren im Ausland die Vollständigkeit der ungarischen Ärztebildung. Am häufig-