Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről
szonylatban nagyfokú elszigeteltséget is jelentett. Míg Locke, Rousseau és a filantropisták eszméi meghódították a világot, a magyar könyvekben rejlő tanítások legjobb esetben is csak egy szűk hazai körben terjedtek el. A gyermekek szoptatásának kérdésében egyöntetű volt orvosaink véleménye; Weszprémi Rousseaut is megelőzve dorgálta az „uri renden lévő Aszszonyságok"-at, mert azok nem szoptatták önmaguk a gyermekeiket. ,,Nosza mondanának le Ő Nagyságok egy kevés korig melyeik képzelt diszességéről, igaz Anyai szereteteket ne vonják meg Szerelmes Gyermekeiktől.. ." :!8 De a diavatnak nem lehetett útját állni. Harminc év múlva már általánosan elterjedt a dajkák alkalmazása nemcsak a főrangú, hanem a polgári családokban is. A „puha életű tsapodár Aszszonyok" körében elterjedt az a téves nézet, hogy a szoptatás káros az egészségre, sőt miután a dajkatartás lassacskán bizonyos társadalmi rangjelzővé vált, a szoptatás egyenesen szégyen számba ment. Ez időben ismeretes volt már a mai cumisüveg őse, az ún. „pintyőke" : bádogból készült, hosszúBádogból készült szopópalack, az ún. „pintyőke" Szívószarv — a cumisüveg egyik őse kás edény volt, a végét a tölcsér szárához hasonlóan képezték ki. Ebből etették a gyermeket, ha az anya nem tudott szoptatni, vagy nem kaptak megfelelő dajkát. Az elválasztás idejének meghatározásában eltértek a vélemények. Csapó szerint „Elég ha egy Esztendeig szopot a' gyermek. .." Máshelyütt hat hónapot javasolt, de hozzátette, hogy az elválasztás idejét nem lehet pontosan megszabni. Figyelmeztetett arra is, hogy a gyermeket fokozatosan kell a másfajta ételhez hozzászoktatni. Az elválasztásra legalkalmasabb időpont tavasszal a húsvéttól Szent János napjáig tartó időszak, mert ezután a nyári hőség következik, s a fokozott vízfogyasztás vérhast, hasmenést eredményez. A téli elválasztást Szent Mihály naptól karácsonyig kell végrehajtani. Weszprémi már háromhónapos kortól ajánlotta a csecsemő „vastagabb eledel"-lel való táplálását. Leghelyesebb, ha kenyérrel és forralatlan tehéntejjel 38 Weszprémi István: A' kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás... Kolozsvár, 1760. 38. p.
