Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről
és életerősebb magzatokat hoztak világra. Ma is erősebbek azok, akik a mezőn dolgoznak, levegőn élnek, könnyebben vészelik át a betegségeket, „mint a szüntelen boritték alatt őriztetett Leányok". Az erdélyi doktor intelmeit csak a későbbi századok szívlelték meg. A GYERMEK TÁPLÁLÁSA A csecsemő, majd a növekvő kisgyermek egészsége, fejlődése mindenekelőtt a helyes táplálástól függ. A gyermekgondozáson belül magának a táplálásnak is megvan az önálló története: a mit, mennyit és mikor kérdése nemcsak koronként, hanem társadalmi rétegződés szerint is változott, A rossz szokások, a téves elképzelések e területen is fölhalmozódtak, bőven akadt hát tennivalójuk orvosainknak. „Minekutánna ezen ujj lakóssi e' Világnak piatzára ki érkeznek, e' volna a' Szüléknek első kötelességek, hogy ezen Vendégeket illendő eledellel táplálják" — figyelmeztetett ízes erdélyi szóval a kérdés fontosságára a sokat emlegetett kolozsvári orvos. 35 Az „illendő eledel" igen különös volt: lisztből és zsemléből kását készítettek az újszülöttnek, vagy előre megrágott ételt, többnyire kenyeret vagy kalácsot dugtak a szájába, s ily módon valósággal hizlalni kezdték a gyereket, aki többnyire rövid idő alatt megbetegedett ettől a módszertől. A megrágott étellel való táplálás igen elterjedt volt — Csapó József szükségesnek érezte, hogy fölhívja az anyák figyelmét ennek a barbár szokásnak a veszélyeire: „Meg nem kell engedni a' Dajkáknak, kivált kik öregek, hogy a' gyermeknek szájokban meg-rágott eledelt adgyanak enni ; Ezt Simon Paul Haffniai Doctor és Professor hasonlóképpen nagyon tiltya az ő könyvében, mellyet a' dögletes nyavalyákról írt, mondván : az Hlyen etetés miatt a' kisded gyermekek sokszor el-fogynak."™ Weszprémi azt tanácsolta az anyáknak, hogy a szülés után másfél-két napig fölösleges etetniük. A szoptatást amúgy is csak két-három nap múltán kezdhetik meg, miután megindult a tejelválasztás. A természet törvényeire hivatkozva orvosok és nevelők egyaránt hangoztatták, hogy az anyának önmagának kell szoptatnia „szülöttjét", mert így „a' tejjel együtt a' gyermek az ő édes Annyának szeretetét s természetét mintegy magában bé veszi, sőt a' természettel is jobban még-egyez, hogy melly vér által a' méhben a' kisded neveltetett, azon vérből készült fejér nedvesség által születése után tápláltassék"? 1 Európa tudatában Rousseau gyökereztette meg ezt a gondolatot több más pedagógiai eszmével együtt, méghozzá nem kizárólagosan az ész fegyverével élve, hanem az érzelem avultnak, hitt, valójában azonban a felvilágosodás korában is igen hatásos eszközével. Weszprémi és kortársai hírnevének terjedését a magyarnyelvűség is gátolta; magyarul írni a nemzet szempontjából létkérdés volt, ugyanakkor európai vi88 Az egésséges hoszszúéletről való szabad elmélkedések. . . mellyeket... ajánl egy ... orvos. Kolozsvár, 1792. 35. p. 36 Csapó József: Kis gyermekek isputalja. Nagykároly, 1771. 116—117. p. 37 uo. 114—115. p.
