Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

a büntetés nemei, nyomot hagynak a gyerek testi-lelki állapotában. Ebben a gondolatban már a pszichológia csíráit is fölfedezheti a figyelmes olvasó — bár a lélektan, mint tudomány csak a XX. század elején kezdett jelentőssé válni. Milyen büntetéseket engedélyez a XVIII. század orvosa, hogy ne károsodjék a gyermek? A koplaltatást, a kedves mulatságok megtiltását, a szabad kijárás korlátozását. A testi fenyítés mindennemű fajtáját tiltja és elítéli. Mátyus István, Küküllő és Marosszék főorvosa is helytelenítette a verésből, szidásból álló „nevelést" és a boszorkányok, lidércek „és egyéb e' féle irtózatos dolgok" nevelési célzattal történő emlegetését, mert mindez csak ijeszti, félénkké teszi a gyermeket. A németből fordított könyvecske hasonlóképpen vélekedik: ,,Jó é a' Gyermekiket tréfából-is ijeszteni ? Távol légyen. Történt már számtalanszor, hogy mingyárt ki-törte a' gyermeket a' nyavalya, és holtig nyavalyás maradt. Okosság-é a' gyermekeknek a' Lelkekről, Ördögökről, a' Halálról és más tündért képzelt Tüneményekről beszélleni? Éppen nem okosság. Meg-taníttyuk illyformán őket a' haszontalan képzelődésekre, félénkekké, bátortalanokká tesszük, úgy, hogy önön árnyékoktól-is, és a' setétben rettegnek, ijedeznek, érzékennyekké lesznek. Melly miatt gyáva gyenge emberek válnak b elöllek."

:VÍ Nem válik a gyermek javára a kényeztetés sem, és „hibáznak. . . azok is, a' kik a' kis gyermekeket a tanulással rendkívül terhelik, és méj gondolkodással járó Tudományokra fogják időnap előtt" — figyelmeztet Mátyus főorvos.

33 A leánygyermekek nevelése ez időben, sőt a későbbiek folyamán is „fehér folt" volt a pedagógia térképén, E cikkben feldolgozott könyvek közül mindössze kettő említi meg a problémát: Perlaki Dávid főesperes nevelésről írott oktató könyvecskéje és egy Kolozsvárott megjelent mű: „Az egésséges hosszúéletről való szabad elmélkedések." Perlaki nézetei nem mondhatók forradalminak. Egy helyütt említi ugyan a testi nevelés szükségességét, de véleménye szerint elegendő, ha a fiúgyermekek részesülnek benne. A lánykáknak pedig elég, ha "a' mennyire az illendőség, s nemek szemérmetessége meg engedi azt, magoknak némelly ártatlan mulatságot szereznek. Többnyire azon kell lenni, hogy a gyermekek hasznos dolgokkal töltsék idejeket" - teszi hozzá óvatoskodó figyelmeztetéssel.

34 Sajnálatos, hogy nem ismerjük a már említett kolozsvári kiadványnak a szerzőjét, aki viszont igen bátran és határozottan sürgette a lányok testi nevelésének megoldását. A levegő, a mozgás, a napfény jótékony hatását bizonygatta, és intette a szülőket, hogy ne vonják meg a leánygyermekektől e természeti erőforrásokat, ne kárhoztassák őket állandó benntartózkodásra, mozgás nélküli életre, mert ez okozza a helytelen gyomorműködést, a sápadtságot, a test elpuhulását, később pedig „az Holnap számnak is sokféle hibái"-t. A szerző példaként említi a spártai nevelést, mely okosságban felülmúlta a XVIII. századot: a lányok számára is kötelező volt a testedzés, ezáltal könnyebben viselték a szülés fájdalmait Egésséget tárgyazó kátekésis a' köz-népnek és az Oskolába járó Gyermekeknek számára. Kolozsvár, 1797. 59. p. Mátyus István: Ó és új diaetetica. Pozsony, 1793. VI. köt. 722—723. p. Perlaki Dávid: A' gyermekeknek jó nevelésekről való rövid oktatás. Komárom, 1791. 57. p.