Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

A járás- és a beszédtanulás fontosságára és mikéntjére Weszprémi hívta föl a figyelmet: ,,A szókat értelmesen kell előttök kimondani, és tisztán kell a' száj okban adni; ha megakadnak a' kimondásban, őket segíteni kell."'

28 Figyelni kell arra, hogy a kisgyerek idó'ben lábra álljon és hogy mindkét kezét egyforma ügyességgel használja, különben egyik keze és a karja is vastagabb, fejlettebb lesz, s egész életében ferdén fog járni. A könyvek a felvilágcsodás jegyében szálltak szembe a hiedelmekkel és babonákkal. A nép gyerm keit, önmagát, állatait azonos rettegéssel féltette a rontástól, a szemmelveréstől, a gonosz hatalmaktól. A németből fordított ismeretterjesztő könyvecske egyértelműen nemmel válaszol arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a kisgyermekek szemmelverése, megigézése : „Azt tsak az igen együgyű eszű emberek hiszik : az okos emberek pedig nevetik őket ; mivel tudják, hogy nints az embernek hatalmában boszorkánysággal, vagy akármi babonasággal Felebarátjának árthatni."'

29 Az együgyűség még igen hosszú ideig elfojtotta a józan ész szavát... A gyermek épségére a születés pillanatában a bába volt hivatva ügyelni, de az orvosok figyelmeztették a terhes anyákat is, hogy születendő magzatjuk épségéért ők a felelősek elsősorban. A számtalan jó tanács közül a legfontosabbak az anya életmódjára vonatkoznak: ne fogyasszon „hevittő italokat", mértékletes legyen evésben, ivásban, mozogjon sokat, dolgozhat is, de „nehezet emelni veszedelmes néki". Egy kolozsvári orvos szigorúan megrótta azokat a viselős asszonyokat, akik a divatnak hódolva úgy elszorították a derekukat, hogy gyermeküket megnyomorították, mielőtt az megszületett volna. A doktorok legtöbbje a súlyos betegségeket — szárazbetegséget (tüdőbaj), köszvényt, nyavalyatörést örökölhetőnek tartotta és az átöröklés kérdésében döntőnek vélte a szülők életmódját, mely ha „fajtalan és feslett", az utódok nem lesznek egészségesek. Csapó József Debrecen „physicusa" a születendő gyermekek érdekében kijelentette, hogy „kórságos embereket nem kellenék engedni öszve házasulni."'-''

0 A szülői felelősség gondolata egyre inkább tért hódított — nemcsak fiziológiai vonatkozásban, hanem erkölcsi és pedagógiai szempontból is. Az imént említett kolozsvári doktor szigorú szemrehányással illette azokat a túlságosan fiatalon összeházasodó embereket, akik önmaguk életét sem képesek irányítani, nemhogy a gyermeknevelés komoly, hozzáértést, szakértelmet igénylő feladatát ellátni.

31 A század utolsó évtizedeiben már elfogadottá vált az a máig is érvényes nézet, hogy a testi nevelés az egészség el nem hanyagolható tényezője, és eszköze a kialakítandó szellemi-lelki harmóniának. A görögök nevelés-eszménye, a kalokagathia a felvilágosodás századában teljesedett ki, élte reneszánszát. Azt tartották, hogy a gyermek „lelki egészsége" (egyik korabeli könyv találó kifejezése) a testi egészség függvénye, s még az olyan — látszólag jelentéktelen — dolgok is, mint 28 Weszprémi István: A

f kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás... Kolozsvár, 1760. 56. p. 2a Egésséget tárgyazó kátekésis a' köznépnek és az Oskolába járó Gyermekeknek számára. Kolozsvár, 1797. 75. p. 30 Csapó József: Kis gyermekek isputalja. Nagykároly, 1771. 32. p. 31 Az egésséges hoszszúéletről való szabad elmélkedések... mellyeket ajánl egy... orvos. Kolozsvár, 1792. 95. p.