Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

Az; előítéletek elleni csatát nálunk Weszprémi kezdte meg. Mindenekelőtt azt állította, hogy a gyermeknevelés nem kizárólag asszonyemberek tudománya, már csak azért sem, mert legtöbbjük nem értelemmel, hanem anyjától és nagyanyjától „örökölt" módszerrel hajlandó csak e fontos feladatot elvégezni. „A* Gyermek nevelés nem Bona Dea Isten Aszszonynak titkos tisztelete, hogy onnét a* Férjfiak tellyességgel kirekesztessenek. . .",

24 sőt, kívánatos, hogy „értelmes, tudós emberek" adjanak tanácsot az anyáknak. A tudós doktor nem fukarkodott hát a tudományával, örömmel látta el jótanáccsal olvasóit. Megemlítette a naponkénti levegőzés fontosságát „mind nedves mind száraz időben egyaránt". A beteges, gyenge gyermeket sem ajánlatos elkényeztetni"— írja egyhelyütt — neki,,bé vett szokás szerint rend kívül kedvezni", mert annál rosszabb lesz a gyermek helyzete. Weszprémi nem adott hitelt az átöröklés tanának. A józan, okos bánásmódot hangsúlyozta, melynek segítségével a második, vagy harmadik nemzedék már egészséges lehet. Különösen fontosnak tartották orvosaink a gyermekek mozgásszabadságát: a futkosás, „a* mozgás leg-nagyobb jentartó orvossága az ő egésségeknek. Sőt bizonyosak lehetünk, hogy a' melly gyermek rest és mindég tsak ülne, az nem tellyes egésségű."

25 Sok szó esik a tárgyalt könyvekben a szoptatásról, táplálásról, pólyázásról. Weszprémi a természet törvényére hivatkozik, miként majd Rousseau is, mind a szoros pólyázás, mind a sok szoptatás és „kelletlen Etetés" kérdésében, valamint helyteleníti a módos szülők túlzó kényeztetését is, mely egyáltalán nem válik a gyermek javára. A gyermekek korai munkába állításának kérdése igen régi keletű probléma volt Európa-szerte.

20 A fejlődő gyáripar és a mezőgazdaság egyaránt jól profitált a gyermekmunkából, tekintet nélkül a gyerek korára, egészségi állapotára, iskolai elfoglaltságára. Nemcsak Dickensnek sikerült a XIX. században a dologházak döbbenetes rajzával fölráznia a közvéleményt, de Marx és Engels művei is (A tőke, valamint A munkásosztály helyzete Angliában) közismertek voltak e kérdést illetően. A magyar orvosok csendesen figyelmeztető szava azonban nyomtalanul elenyészett: „Meg-erőltettyük őket ; erős termetű, s állandó egésségű emberek nem válnak belőllök; mint a' jókor befogott tsikóból nagy s erős ló soha se válhat."

27 A bölcsőben való ringatást szinte valamennyi könyv ellenezte és tiltotta, mert szédülést, csuklást, hányást eredményez. Több könyv helyteleníti azt a rossz szokást, hogy az anya vagy a dajka maga mellé veszi a gyermeket az ágyba, ott szoptatja meg, s együtt alszik vele. 24 Weszprémi István: A' kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás... Kolozsvár, 1760. 57. p. 25 Egésséget tárgyazó kátekésis a' köz-népnek és az Oskolába járó Gyermekeknek számára. Kolozsvár, 1797. 86. p. A kérdés ma is aktuális: „43 millió gyermek, hattól tizennégy éves korig, kénytelen testi, részben nehéz testi munkát végezni; ezeknek 90%-a a fejlődő országokban dolgozik, egy kis részük az ipari nemzetek szegényebb vidékein." (A genfi Nemzetközi Munkahivatal jelentéséből) 2G Déry Tibor: Egy nap hordaléka. Élet és Irodalom, 1972. 16. évf. 39. sz. 111. p. 27 Egésséget tárgyazó kátekésis a' köz-népnek és az Oskolába járó Gyermekeknek számára. Kolozsvár, 1797. 89. p.