Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Bleker, J.: Die Geschichte der Nierenkrankheiten (Friedrich Ildikó) - Clark, E.—Dewhurst, K.: An Illustrated History of Brain Function (Böhm Tivadar)

ségüknek. Izgalmas olvasmánnyá válik az agyműködés történetét jelentő primitív ősi ábrázolás, annak fokozatos fejlődése és valósághűvé válása. A könyv tartalmi értékét csak növeli, hogy európai műveken kívül a közel- és távolkeleti tudósok közleményeit is szemléltetik. Az emberi értelemmel összefüggő működések leírása és csoportosítása az antik görög szemléleten alapszik, korszakonkint bővül az egykorú filozófiai és vallási nézetekkel. Az ábrák által kifejezett ismeretanyag sokáig statikus, nem követi párhuzamosan az időközben egyre finomabb morphológiai ábrázolást. Az egyszerű körökkel formulázott agykamrákba spekulativen illesztik be a lélek helyét, a mozgató, érző és érzékszervi összefüggéseket. Az első, idegrendszert is feltüntető anatómiai ábrázolás a hellenisztikus Alexandriából származik (i. e, 300 körül). Itt is, majd később Galenus (129—199) anatómiájában is látható a rete mirabile. Jóllehet a rete mirabilet csak állatboncolásnál észlelték, embernél is leírták. A kamratan (cell doctrine) keretén belül az embernél nem is létező rete mirabile fontos functionális szerepet kapott. Jellemző Galenus tekintélyére, hogy tanai ellenvetés nélkül megtalálhatók végig az egész középkoron át. A 17. században Willis anatómiai, Descartes filozófiai tanai szerint az agykamrákból az agy állományába kerülnek az idegi functiók. A reneszánszkori ábrák az agyi morphológiát valósabban szemléltetik, de a functiók lényegében még mindig a középkori tanokat követik — spekulatívan. A középkori ábrákra az eszmei, a reneszánszkoriakra az érzékletesség kifejezése jellemző. A Gall (1774—1842) által elindított frenológiai éra szintén spekulatív volt, mégis forradalmi fejlődést jelentett a kamratanhoz viszonyítva. Lendületet adott a morphológia és a functio viszonyának behatóbb, tudományosabb kutatásához. A 19. század poltikai változásai kihatottak a természettudomány minden ágára, a többi között az orvosi kutatásokra is. A finomabb agymorphológiai ismeretek birtokában fejlődésnek indult az összehasonlító anatómia, az embryologia, ismertté vált az idegrendszeri érés folyamata. A spekulatív frenológiai tanokat kísérletesen cáfolták meg a stimulatiós és exstirpatiós módszerrel nyert észlelések. Csak néhányat sorolok fel a magasabb rendű, részben az intellectussal is foglalkozó localisatiós elméletekből: Lashley: totális aequipotentia, Me. Fie: arealis aequipotentia, Pawlow: dynamikus localisatio. Campbell és Brodmann cytoarchitektonikai felosztása a modern agykutatást alapozta meg. Penfield, Boldrey, Rasmussen klinikai ismeretanyag alapján írták le a homunculust. A tudat agyphysiologiás localisatiójának vizsgálatában úttörő munkát végeztek Wernicke, Head, Holmes, Pick, Schilder. Az asymmetriás hemispherialis functiók bonyolult működésének ismerete nélkülözhetetlen az aphasiák megértésében. Az idegrendszeri integratio a formatio reticularis működésének felfedezése nélkül elképzelhetetlen (Magoun és Moruzzi). Papez, Pribram és Smythies vizsgálatai a limbikus rendszer ismertetésével az emotiók keletkezésének ismeretét vitték előbbre. Az idegrendszeri működés jövőjének illusztrációja folyamatban van: neurochemiai, molekuláris biológiai, elektronmikroszkópos, computer-modelles, radioizotópos vizsgálatokkal. A kötet nyomdai kiállítása, az ábrák reproductiója minden tudományos igényt kielégít. Böhm Tivadar