Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Baranyai Kálmán: A Békés megyei Csorvás község halálozási viszonyai a XIX. század végétől

Az egyöntetűség érdekében a korspecifikus halandóság arányszámait nemek közötti megkülönböztetés nélkül számítottuk ki és közöljük a publikált anyagból [8], 100 000 megfelelő korú népességre vetítve Csorváson gyomorrák halálozás esett : 40—59 évesek 60 éven felüliek 1901—1905 22,4 188,1 1900—1910 107,3 170,5 1911—1915 40,4 303,8 1910—1920 37,2 179,0 1921—1925 69,3 200,4 1920—1930 — 456,9 1931—1935 74,0 317,5 1930—1940 25,6 326,5 1941—1945 37,2 304,4 1940—1950 65,5 225,0 1951—1955 32,4 195,4 1950—1900 31,7 264,0 1961—1965 20,9 157,3 1966—1968 34,8 360,5 A korspecifikus arányszámok változásából is azt lehet megállapítanunk, hogy a gyomorrák miatti halálozás a kis szám miatti nagy ingadozás ellenére határozottan az idősebb korra tendál. 100 000 hatvan éven felüli lakosra vetített csorvási adatok jelentősen emelkedtek, míg a 40—59 éves korcsoport pedig fogyott a század eleje óta. A 15. és 16. sz. ábrák grafikonjainak elhelyeződésén is érzékelhető az életkoreltolódás; a 73 év anyagát ábrázoló csorvási megoszlás kissé jobbra, az idősebb kor felé helyezkedik el. Véleményünk szerint ezért nem érdektelen a gyomorrákhalálozás dialektikus, történelmi fejlődésében való vizsgálata. A 17. sz. ábra grafikonjain a gyomorrákban elhalt férfiak és nők életkor szerinti átlagait időrendben tüntetjük fel. Öt egymást követő elhalálozás életkorából számtani átlagot alkottunk, és arra az évre rajzoltuk be az értéket, ahol az öt eset középső időpontja volt. A férfiak átlagkorának a változásából azt látjuk, hogy 1933 körül alakult ki az egyik, 55 éves legkisebb átlag. Az átlageredmény összetevődését ismét elemeire bontva megállapíthatjuk, hogy azért ilyen alacsony ez a számtani átlag, mert az 5 elhalt közül többen 52—48 évesek voltak. Ők az első világháború idején 30—33 évesek lévén, a sorkatonaság korcsoportjába estek. A másik 1950 körül kialakult minimum vizsgálata is közel erre az eredményre vezetett: a második világháború idején az életkorminimumot előidéző személyek 34—41 évesek voltak. A nők áltlagkorának változását bemutató grafikon szintén két minimumot tartalmaz: 1915-ben és 1948-ban. Mindkettő közvetlenül a két világháborúhoz kapcsolódik.