Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Baranyai Kálmán: A Békés megyei Csorvás község halálozási viszonyai a XIX. század végétől

5. ábra. Az elhaltak kormegoszlási aránya, 1961—1965 A 3. és 4. sz. grafikon közötti eltérés szemmel láthatólag annyi, hogy az öregkori maximum elnyúlttá vált, vagyis a görbe csúcsa nem olyan éles, hegyes. Tehát az idős korban történő elhalálozás aránya némileg alacsonyabb korra húzódott vissza, a harmincas évek folyamán. Alapvetően eltér az 5. sz. ábrán látható kép az előzőektől. 60 éves korig voltaképpen alig, illetve kis arányban jelentkezett halálozás, s itt meredeken ugrik fel a grafikonunk, s 65—80 éves korban következik be a halálozás túlnyomó többsége. Ez a lényegesen eltérő kép — még a társadalom elöregedésének kedvezőtlen hatását is beszámítva — magán viseli a közegészségügy, a társadalmi átalakulás fejlődésének jeleit. A grafikonok tanulmányozásából tehát azt a — közismert — tényt állapíthatjuk meg, hogy az elhalálozottak korösszetétele Csorváson is megváltozott, az idősebb korban elhaltak aránya rohamosan megnövekedett, különösen az utolsó évtizedekben [6]. A gyakorisági sorokat a statisztikai kutatásban átlagértékekkel is jellemezhetjük. A vizsgált ciklusokban elhaltak kormegoszlási grafikonjainak két átlagértékét vesszük szemügyre : az egy éven felül elhalálozottak médián értékét, és az öregkori gyakorisági maximumot. Ezek az átlagok hasonlítanak a halandósági tábla valószínű életkor és normálkor fogalmához, de azzal nem azonosak, alapvetően eltérnek tőlük. [18] Az átlagértékeket mi arra használjuk, hogy a történeti fejlődés elemeit még jobban kifejthessük, s így az időszakról időszakra változó s a vizsgált utolsó ciklusra gyökeresen átalakult kormegoszlás okait, összetevőit mind jobban megközelíthessük.