Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - R. Pető Mária: Csecsemőgondozás a római kori Pannóniában
gyermekbetegségekről. Majd két fejezet következik a szülés előtti, a gyermekágy és a gyermekgondozás higiénéjéről. (Soranos munkásságának méltatását avatottabb szerzők már elvégezték, ez jelenleg nem volt célunk.) Hogy Soranos ismeretei a gyakorlatban mennyire váltak általánossá, ma már nem tudjuk. Noha Pannónia orvosi ellátottsága elég jó volt, nálunk a szülések bizonyára bábák segítségével folytak le. A szülés veszélyes voltára irodalmi adatok mellett az a sok feliratos síremlék utal, melynek ilyen jellegű vizsgálatát Szilágyi János végezte el. 7 Statisztikai számításokat végzett, melynek eredményeképpen megállapította, hogy az aquincumi nők nagy százaléka (52,4%) még a 20. életévbe lépés előtt meghalt, és 30. évét nem érte meg a nők 72,4%-a. A termékeny éveikben elpusztult nők ilyen nagy száma a gyermekszüléssel és a gyermekágyi lázzal hozható kapcsolatba. A csecsemőhalandóságra alig van adatunk, miként arra Szilágyi is utal — ugyanis nálunk síremléket csecsemőnek nem igen állítottak (Rómából van néhány ilyen emlékünk), 8 nem tudjuk hány gyermek született, ebből hány maradt életben. Köztudottan a halandósági arány a mainak sokszorosa volt, és ez válságos időszakokban (pl. a III—IV. században) még fokozódott is. A gyermekek száma egy családban az ókorban sokkal több volt, mint manapság, példaként emlegetik azt a pannóniai matrónát, aki 11 éves korában ment férjhez, 16 évig élt házasságban és ezalatt 6 gyermeket szült, 9 akik közül azonban csak egy élte túl anyját. Korai elhalálozásának okát éppen a serdületlen lány házasságában, korai gyermekszüléseiben kell látnunk. Mindamellett a gyermek akarásának, varasának gondolata az ókori irodalomban lépten-nyomon felbukkan, s ha a császárkor egyes időszakaiban, főleg a nagy városokban ellentétes nézetek és gyakorlat is élt, általánosabb volt az a vélemény, hogy a gyermek öröm, a szerelem jutalma. Elég ha emlékezetünkbe idézzük a szerelmes, de habozó karthágói királynő, Dido és húga, Anna beszélgetését a náluk levő Aeneasról, amikor döntő érvként az idegen férfi mellett ezt hozza fel neki Anna: „O, fénynél jobban szeretett nővér —felel Anna —• végiggyászolnád egyedül fiatálkorod, édes sarjat nem kívánva, jutalmát szép szerelemnek?" (Vergilius: Aeneis II. 231—233. Ford.: Urbán Eszter) A megszületett gyermeket különböző szertartások kíséretében felvették a családba, s a továbbiakban anyja, a jobbmódúaknái dajkája gondoskodott róla, szemét megmosták, megfürösztötték 10 , rendkívül egészségtelen módon bepólyálták (ld. Flavia Aiulo síremlékét), az első két napon főtt mézzel táplálták, 11 majd szoptatták. Érdemes megjegyezni, hogy a szülés után nem tették anyja mellére a csecsemőt, a magyar néprajzi hagyományban is megfigyelhetjük ezt a szokást, 7 Szilágyi János : Adatok az átlagos élettartam kérdéseihez Aquincumban és Pannónia más részein. Antik Tanulmányok VI. Bp., 1959. 31—243. 8 Dessau ILS 8537. 9 Bp. Tört. II. 526. Bp. 1942., CIL III 3572. 10 Soranos II. 99—104. 11 Leff, S.— Leff, V.: A varázslástól a modern orvostudományig. Bp., 1957. 79.
