Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - R. Pető Mária: Csecsemőgondozás a római kori Pannóniában
hogy az ún. előtejet nem adják oda a gyereknek, hanem csak 8 nap után kerül anyjához, addig herbateával és kölcsöntejjel táplálják. 12 Csecsemősírokból elég gyakran kerülnek elő üveg szopókás edénykék. A görög kerámiaanyagban is ismeretesek ehhez hasonló kiöntős edénykék, sőt még korábbról, a bronzkorból is. 13 Az aquincumi aranyhegyi árok menti korarómai temetőből több darab került elő. Az egyiket csecsemősírban találták, közel a fejhez. Korbuly György alakjuk és térfogatuk alapján (80—100 cm 3 ) szoptatósüvegeknek tartja ezeket. Az irodalomban ez az általánosabban elfogadott vélemény; noha előfordul ellentétes elképzelés is, hogy gyógyszeres, vagy illatszeres üvegek lennének ezek. Csecsemőtáplálásra való alkalmasságuk mellett szólnak őskori előzményeik, görög és itáliai párhuzamaik, az auktoradatok, 14 az előkerülésük körülményei (kisgyermeksírokban). Az ellentétes vélemény legdöntőbb érve, hogy annyira törékeny, vékony anyagból vannak, mely veszélyes lehet egy csecsemő táplálásánál. Azt azonban nem tudjuk, hogy ezek eredetileg milyen szilárdak lehettek, hiszen csaknem 2000 év alatt különféle fizikai és kémiai hatások érték az üvegeket. Azt is el lehet képzelni, hogy eredetileg valamilyen más anyagból szopókát szereltek a kiöntőcső végére, talán romlandó anyagból, hogy ez nem maradt ránk. Soranos szerint a szoptatási idők között szokás volt a csecsemőt vízzel, vizezett borral megitatni szoptatósüvegből. 15 Az is elképzelhető, hogy a szoptatás megkezdéséig, az első két napon táplálták ilyen módon az újszülöttet. Későbbi időkben talán a mai cuclisüvegnek megfelelő szerepet töltött be, melynek célja nem kimondottan a táplálkozás, hanem a gyermek megnyugtatása, elfoglalása lehetett. H. Brüning a mesterséges gyermektáplálásról írott munkájában több kerámiából való görög és római szoptatósedényt ír le, és ezen a helyen találkozhatunk az aranyhegyi árok menti temető csecsemősírjának fotójával, ahol in situ helyzetben látjuk a szoptatós üveget. 16 Az aquincumi leletanyagban levő darabokat Korbuly György orvosi szempontból, Kaba Melinda mint az üveggyártás emlékeit dolgozta fel. 17 (2. ábra) Szilágyi János idézi munkájában Antonius Pius császárnak azt a rendeletét, hogy jutalmat tűzött ki az anyáknak a szoptatásért. 18 Sajnos, minden tanács és rendelet kevés eredménnyel járt. Egyre inkább elterjedt a birodalomban, hogy az anyák nem maguk szoptatják gyermekeiket, hanem dajkát fogadtak melléjük. Rómában már a későköztársaság korában általánossá vált alkalmazásuk, az előkelők elsősorban görög nőket vettek szívesen gyermekeik mellé, 19 így az anya12 Magyarság Néprajza IV. Szendrey Zsigmond—Szendrey Ákos. Bp., 1933. 167. 13 Brüning, H. : Geschichte der Methodik der Künstlichen Säuglingsernährung. Stuttgart, 1908. 60. 14 Soranos II. 115—117. 15 idézi H. Brüning : i. m. 60. 16 Brüning, H. : i. m. Fig. 36. 17 Kaba Melinda : Az aquincumi üvegek. Bp. Rég. XVIII. 1958. 425—447. Legszebb darabok a BTM Régészeti Osztálya gyűjteményében 50095, 50527, 50581, 51659 leltári számúak. 18 Szilágyi János : Aquincum. Bp., 1956. 60. 19 O. Navarre : Nutrix. Daremberg— Saglio IV. Paris 1904.
