Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Cseh Imre: A bajai városi kórház történetének vázlata

tehát jegyzőkönyvet sem vezettek, s ezért erre a minden bizonnyal küzdelmes periódusra vonatkozóan nem áll adat rendelkezésünkre. Az első világháború befejezésével lezárult kórházunk életének az a szakasza, mely az új kórház megnyitásával 1903-ban vette kezdetét. E korszakról megállapíthatjuk, hogy kórházunkban színvonalas, a fejlődéssel mindig lépést tartó gyógyítómunka folyt. Tény azonban az is, hogy minden erőfeszítés ellenére sem sikerült az igények és feladatok növekedésével arányban álló fejlesztést újabb épületek emelése, újabb osztályok létesítése révén véghez vinni. Az első világháború végén a kórház ugyanarra a 3 osztályra tagozódva, nagyjából ugyanazon orvosi létszámmal működött, mint amilyennel munkáját 1903-ban megkezdte. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTŐL A FELSZABADULÁSIG A szerbek kivonulásával új korszak kezdődött. E korszak első kórházi bizottsági ülését 1921, október 19-én tartották. Már ezen ülés jegyzőkönyvéből is képet kapunk az egyre nagyobb méreteket öltő inflációról, amit jól tükröz az az egyetlen adat, hogy a következő évre készített költségvetési tervezetben a napi ápolási díj 58 K-val szerepel. Ezeket az éveket általában az infláció, az anyaghiány és az ezekből fakadó beszerzési nehézségek elleni küzdelem jellemzi. A kereskedők és iparosok nem voltak hajlandók szállítási ajánlatot tenni, emiatt kézi vásárlás útján kellett beszerezni, amit lehetett. A kórház üzemben tartását alkalomszerű államsegélyek és az amerikai magyaroktól érkező szeretetadományok tették lehetővé. A Korona stabilizációja és a Pengőnek 1920-ban történt bevezetése fokozatosan lehetővé tette a kalkulációt és a reális költségvetés készítését. A költségvetés összeállítása a háború előtt kialakult elvek szerint történt, éspedig oly módon, hogy beterveztek bizonyos számú ápolási napot, s ezek számát beszorozták a napi ápolási díjjal. Ez képezte a bevételt, a kiadásokat pedig a bevételhez igazították. Az ápolási napok száma és az ápolási díj összege folyamatosan emelkedett, ami természetszerűen megmutatkozott a költségvetés végösszegének növekedésében is. Bizonyos visszaesést jelentett a 20-as évek végén a kapitalista világrendet megrázó válság, mely hazánkat is sújtotta és amelynek hatására a kormány is különböző takarékossági intézkedések tételére kényszerült. Ez a kórházak (és köztük a bajai kórház) költségvetésében abban nyilvánult meg, hogy 1930-tól kezdve az állam nem térítette meg teljes egészében a szegénybetegek ápolási díját, hanem az ápolási díj helyett átalányt fizetett, ami a ténylegesen felmerülő ápolási díjnak csak bizonyos hányadát tette ki. Emiatt különböző megszorításokat kellett alkalmazni, de végeredményben a nehézségek nem akadályozták meg kórházunknak a két világháború közt — elsősorban Róna Dezső igazgató érdemeként — megvalósult fejlődését. E fejlődést egyes osztályokra bontva kísérlem meg felvázolni, az osztályok létesítésének sorrendjében. Az osztályvezető főorvosok nevére e helyen nem térek ki, mert névsoruk megtalálható a dolgozathoz csatolt függelékben.