Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Cseh Imre: A bajai városi kórház történetének vázlata

illusztrálhatok, hogy az előbbi fizetésemeléssel egyidejűleg emelték meg a díjnok „napidíját" 1,50 K-ról 2 K-ra. A fejlődésben döntő szerepet játszott a kórház vezetésében időközben beállott változás, ami aztán a kórház későbbi felvirágoztatásához is vezetett. Az történt ugyanis, hogy a kórház első igazgatója, dr. Ladányi Mór 1007-ben nyugalomba vonult. Ekkor lépett a kórház kötelékébe dr. Róna Dezső, aki eleinte a Ladányi kilépésével megüresedett belgyógyászati osztályt vezette, majd dr. Raisz Sándorral cserélve átvette a sebészet vezetését, egyben betöltötte az igazgatói tisztséget is. Róna Dezső, osztályán mindenkor elsőrendő sebészi munkát fejtve ki, igazgatói minőségében páratlan szervezőképességével és agilitásával minden lehetőséget megragadott a kórház fejlesztésére. E törekvés s a munkatársak helyes kiválasztása odavezetett a későbbiek során, hogy a bajai kórházat sikerült a vidéki kórházak között az elsők közé fejlesztenie. De most még csak ez első világháborút megelőző időnél tartunk. Ez időszakban is születtek különböző tervek, pl. bujakóros-, fertőző-, tbc-s pavilon építésére (egy-egy pavilon terveinek elkészítéséért ki is fizettek a tervezőknek 1000-1000 K-t), de e tervek közül ebben az időben egy sem valósult meg. 1914-ben kitört az első világháború. Jóllehet akkor a hátországbeli élet teljesen biztonságos volt, a háború — mint az élet minden vonalán — a kórház működésében is zavarokat okozott, s a fejlesztés lehetőségeit elvágta. A nehézségek a személyzet egy részének katonai szolgálatra történt behívásával kezdődtek. Pedig a munka növekedett, hiszen már az 1914. november 18-án tartott kórházi bizottsági ülés jegyzőkönyvében azt olvashatjuk, hogy ,,a városunkban ápolt Ő00 sebesült katonának legsúlyosabbjai (80—100) kórházunk sebészeti és belosztályain ápoltatnak". Érdekes, hogy az akkori 218 fillér ápolási díjjal szemben a katonai hatóságok 2(50 fillért térítettek ápolási naponként. Lassacskán azonban ez sem bizonyult elegendőnek, mert általános drágulás lépett fel. Már az 1915. júniusában készített jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a marhahús kilója 119 fillérről, a sertéshús kilója 148 fillérről 400 fillérre emelkedett, úgyhogy a szállítók egymás után mondták fel a szerződést. Emiatt már ekkor szükségessé vált, hogy a betegek étkezését megszorítsák, elrendelve, hogy az eddigi heti 0 alkalom helyett csak háromszor kapjanak húsételt. Az adagok leszállítására és a húsnak olcsóbb ételekkel való pótlására aztán több ízben sor került a háború tartama alatt. Nagy nehézségek voltak a kötszer- és gyógyszerellátás terén is. A drágulás miatt a fizetéseket, béreket többször emelték, de természetesen a nominálisan emelkedett bér a vásárlóérték csökkenése miatt egyre kevésbé fedezte a létfenntartási költségeket. Tetézték a bajokat az orvosi ellátottság zavarai is. Dr. Raisz Sándor főorvos már korábban kivált a kórház kötelékéből, mire a belgyógyász-főorvosi teendők ellátásával dr. Kőhegyi Károly elmegyógyászfőorvost bízták meg, majd mikor ő egészségi állapotára hivatkozással e megbízatás alól felmentését kérte, 1910 októberétől dr. Bernhart János ny. tisztifőorvos (később őt követően dr. Dömötör Kálmán helybeli gyakorló orvos) nyert tiszteletdíj ellenében megbízást a belgyógyász-főorvosi teendők ellátására. Lényegében ez a helyzet állott fenn egészen 1923-ig. A háború végén Baja szerb megszállás alá került. A megszállás alatt kórházi bizottsági üléseket nem tartottak (az utolsó ülés 1918. szeptember 24-én volt),