Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Cseh Imre: A bajai városi kórház történetének vázlata

Záróakkordja volt az új kórház építésének a Pokornyi utcára néző, 1840 után épített kórházi épület eliminálása, amit úgy hajtottak végre, hogy az épületet árverésen eladták, s az árverési vevőt (Ternák Márkot) felszólították az épület haladéktalan lebontására, s a bontási anyag elszállítására. Gondoltak a pavilonokat övező terület parkosítására is, amit Hegedűs József, a helyi kertmunkásképző iskola vezetője végzett el 10 kertmunkás-gyakornokkal és 10 tanulóval. A városi közgyűlés elrendeli, hogy a főépület homlokzatára a „Városi Közkórház" felirat kerüljön, de „mellőzni rendeli" az épületeken emléktáblák felállítását. 1903 szeptemberében tehát állt az új kórház, fronttal a Rókus utca felé tekintve. A következő épületek létesültek: 1. A Rókus utcával párhuzamosan, ahhoz közel, a kerítésen vágott főbejárattal szemközt egyemeletes nagy pavilon, melyben a belgyógyászati és a sebészeti osztály nyert elhelyezést, eredetileg összesen 80 ággyal; 2. az előbbi mögött, azzal párhuzamosan az ugyancsak emeletes ún, gazdasági épület, melynek földszintjén helyezték el a konyhát és a mosókonyhát, emeletén pedig az irgalmas nővérek szállását a kápolnával; 3. az előbbi épület mögött, azzal ugyancsak párhuzamosan ugyancsak egyemeletes nagy pavilon, mely elmeosztály céljára létesült, eredetileg 120 ágyat helyeztek el benne, jelenleg is (bővítés nélkül, kétszer akkora ágyszámmal) az elmeosztály otthona; 4. a gazdasági épület síkjában, illetve kevéssel e mögött, de a Pokornyi utca felőli kerítés szomszédságában egy kisebb földszintes pavilon, melynek 4 betegszobájában 20 ágy volt elhelyezhető. E pavilont fertőző betegek elhelyezésére szánták, de kezdetben a forgalmi kimutatásokban az itt levő ágyakat nem tüntették fel; 5. az előbbi mögött mintegy 100 m-nyire, az akkori telek végében, ugyancsak a Pokornyi utcai fronton a földszintes hullaház. Az építkezés során tehát 5 épületet emeltek, ebből 2 nagy pavilon a rendszeres, egy kisebb pavilon az időszakos betegelhelyezés céljait szolgálta. A tagozódás a következő volt: belgyógyászat és sebészet összesen 80 ággyal, elmegyógyászat összesen 120 ággyal. Kórházunk tehát 1903-ban 200 ágyasként kezdte meg működését. A személyzet állott 3 főorvosból (a belgyógyászaton dr. Ladányi Mór, aki az igazgatói teendőket is ellátta, a sebészeten dr. Raisz Sándor és az elmeosztályon dr. Kőhegyi Károly); 2 alorvosból: 1 az elmeosztályon, 1 pedig a kórházi osztálynak nevezett belgyógyászaton + sebészeten. A gazdasági hivatali teendőket mindössze 2 tisztviselő látta el. A további egészségügyi személyzet összetevődött egyrészt 12 irgalmas nővérből, akik közül főnöknő 1, betegápoló nővér 8, mosodavezető 1, a konyhán dolgozott 2; másrészt a 8 szerzetes betegápolónőn kívül ténykedő 14 világi ápolóból és ápolónőből, akik az elmeosztályon teljesítettek szolgálatot. Tehát az induláskor a 200 ágyra jutott 22 „középkáder", ebből 14 a 120 ágyas elmeosztályra, 8 pedig a 80 ágyas „kórházi osztályra". Az új kórház jelentősége abban áll, hogy a régi, primitív, kis befogadóképességű, mindössze egyetlen orvossal bíró kórház helyébe lépett 1903 őszén a korszerű, tágas épületekben elhelyezett, két alapszakmával és nagy elmeosztállyal rendelkező fekvőbeteg-intézet, melynek már 5 orvosa van, akiknek megvan a lehetőségük a kor színvonalán álló gyógyítómunka végzésére. A műszerekről is megfelelően gondoskodtak, amit abból is láthatunk, hogy már az 1903. október 10-én tartott kórházi bizottsági ülésen utasítják dr. Raisz Sándor sebészfőorvost, hogy utazzék Budapestre, és vásároljon 2500 K-ért „műtőszereket". A szakmai