Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához
A Vér és arany nyomában megindult újabb hajsza, a Budapesti Naplónál bizonytalanná vált helyzete még jobban gyengíti idegzetét, ezért mondja öccse, hogy későbbi végzetes baja, az álmatlanság, 1908 nyarán támad először rá — „végzetes, mert az állandó narkotikumok circulus vitiosus-ának ez lett az igazi oka", s „a bor ez őszön válik mindennapi elnélkülözhetetlen narkotikumává". 64 Ekkortájt írja Ady A magyar Pimodánban: „Kíváncsiságból megkíséreltem egyszer, hogy van-e erőm nyolc-tíz hónapig egy csöpp alkohol nélkül élni. Volt: gyönyörűen bírtam, de szenzibilitásom, ami a legelőkelőbb művésztulajdonság,. . . az őrületig kezdett fokozódni. A szürke, por-színű magyar élet még szürkébbé és átkosabbá borult előttem, s a halál veszedelmesen nekem indult. Gyávább voltam és még ma is jobban szeretem az életet egy-két negyedóráig valaminek látni, mintsem elengedjem magam a mámor turistakötele nélkül a meredélyen." (II). Hogy mikor lehetett ez az önkéntesen vállalt absztinens időszak, nem tudjuk. Első éves debreceni jogász korában, egy legációs korhelykedése után megfogadta édesanyjának, hogy bort többet nem iszik. E fogadalom azonban csak három hónapig tartott, akkor az Édes feloldozta alóla. 65 Nyilvánvaló, hogy életének és írói pályájának nehéz próbái és komor fordulatai súlyosan hatottak idegállapotára, s ez szinte taszította a narkózis felé, de bizonyos az is, hogy mind álmatlanságának, mind italos szenvedélyének az 1908-i válságkorszaknál jóval korábbra és mélyebbre nyúló gyökerei vannak. Leveleinek idézett utalásai mellett más adatok is bizonyítják ezt. Révész 1905 legelején ismerkedik meg Adyval, s két évvel későbbi párizsi együttlétükre így emlékszik vissza: „Nyűgös, panaszkodó volt itt is, mint mindig, álmai fárasztóak, fantomokkal kavargó (!), mint amióta csak ismertem (veronállal erőszakolta ki a pihenőjét)." Bölöni pedig ezt írja az 1906-i párizsi nyárról: „Állandóbban kezd altatókkal — veronállal — élni, mert nem tud aludni rendesen." 66 1906ban Ady már novellában panaszolja álmatlanságát (Eszter csókokat küld). 1900. szept. 9-én jelenik meg a Budapesti Naplóban Betegen főcím alatt Álomvárás c. verse (A Vér és aranyban: Álom az álom helyett). Ezt követi az Özvegy legények tánca, a Jó Csönd-herceg előtt, Az én koporsó-paripám, A nagy álom, A nagy Cethalhoz, Szelíd, esti imádság, Az ágyam hívogat, A rémület imája, Az éjszakai Isten, A csodák föntjén, Már előre rendeltettem stb. Eredendően érzékeny, zilált idegrendszerét későbbi szertelen életmódja még jobban megviseli, s bódult, álmatlan éjszakái vagy félálmai vad, félelmes látomásokkal, kavargó álomképekkel zsúfoltak. Már Nagyváradon kísértik ilyen neuraszténiás rémületek. Szűts Dezső is elmondja emlékezésében, 67 hogy egy temetői séta után, amikor megtekintették a csontvermet, Ady nem mert bemenni a sötét kapualjba, hanem az ablakon mászott be szobájába, s éjszakánként folyton rémes víziókra, riadt kiáltozással ébredt. Egy levelében ezt írja Ady Lédának: „Nyolc nap óta nem aludtam három órát. Éjszakánként őrjöngök, rémkéC4 Ady Lajos i. m. 122—4. 65 Uo. 48—9. 110 Révész: Ady Endre életéről ... 103; Bölöni i. m. 90. 07 Tavasz 1919. nov. 29.; Hegedűs: Ady Endre nagyváradi napjai 78—^9.; Kovalovszky i. m. 472.
