Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához

utóbbi meg is állapította a luest." Edelmann dr. Dénes Zsófiának adott nyilatkozatában megerősíti ezt, de tagadja, hogy „megoperálta" volna Adyt, hiszen gyermekorvos volt; műtétre nem is lehetett szükség. Kezelésre a beteget dr. Konrád Béla szakorvoshoz ajánlotta, aki Ady szerkesztőjének, Fehér Dezsőnek háziorvosa volt. 1942-ben azonban Konrád dr. már nem élt, vele Dénes Zsófia nem beszélhetett.

23 Az időpontot nem ismerjük; Ady váradi írásaiban semmi célzás nincs betegségére, csupán a Nagyváradi Naplótól való Búcsúzóbban mondja, hogy „a megviselt fizikum és a megegészségesedés vágya is siettetik a válást" (1903. okt. 13.), ez azonban lehet általános jellegű megokolás is. Az első fázis néhány hetes lappangási idejét tekintve, ha valóban a Rienzi-viszonyból ered a fertőzés, 1902 végére vagy 1903 legelejére gondolhatunk. Ady Lajos nem szól a betegség első, váradi stádiumának tüneteiről, mert ezt írja: „Csodálatos, hogy a kór több mint egy évig lappangó természetű volt, s csak Párizsban tört ki konstatálhatóan."1 E közlésben van egy fontos adat: több mint egy év múlt el a fertőzés óta, s ez előbbi föltevésünket támogatja: az első tünetek 1902—3. fordulóján jelentkezhettek. A baj párizsi kitörésének idejét pontosan megállapíthatjuk Bölöni adatai alapján, aki segítésére és vigasztalására volt Adynak az első, kétségtelen bizonyosságával lesújtó orvosi vizsgálat alkalmával. 1904. ápr. 15-én jelzi levelében Ady, hogy hetek óta beteg, nyomorult állapotban van, s ez annyira elgyötörte idegeit, hogy közel áll a megőrüléshez. Január legvégén érkezett Párizsba, Bölönivel március közepe táján találkozhatott először, panaszai tehát ez után kezdődhettek, párizsi időzésének második hónapjában. Amikor Bölöni fölkeresi őt, áprilisi levele után néhány napra, Ady egész testét kiütések és pattanások borították el, s nem tudták elmulasztani a házban lakó orvos rendelte kenőcsökkel. Rövidesen javulni kezdett az állapota, s Ady jobban érezte magát. Május 11-én azonban ismét levelet ír Bölöninek: „Beteg vagyok újra s majd megőrülök." Kéri őt, kísérje el orvoshoz. 13-án mennek el dr. Kraushoz, a követség orvosához, s az maga is megdöbbenve állapítja meg a „Syph. sec." tüneteit. A kétségbeesés első kábultsága és halál-gondolatai után Ady feltárja helyzetét Diósyéknak. Ők öntenek lelket beléje, s szamaritánus lélekkel gondoskodnak gyógyíttatásáról: maga Léda ápolja őt, és férje jár vele az orvoshoz.

25 Diósyék — mint Bölöni írja — először azt hitték, hogy egy párizsi könnyelműség a baj forrása. „De aztán Ady maga sem titkolta, hogy még Magyarországon csattant el az a végzetes csók, mely a vörös pestist hozta.. . "

26 Azt írtuk az előbb, hogy Ady valószínűleg Rienzinek „köszönhette" betegségét. Az idézőjeles szó nem készen adódó, sablonos kifejezés itt, mert a költő testi-lelki gyötrelmeiből versgyöngyök születtek. Ha a Budapesti Napló 1904. ápr. 10-i számában közölt Seb vagyok (későbbi, kötetbeli címe: Tüzes seb vagyok) és a máj. 12-i Párisi hajnal (Egy párisi hajnalon) c. verseinek megjelenési dátu23 Révész i. m. 95; Dénes i. m. 70. 24 I. m. 105. 25 Bölöni i. m. 34—40; vö. Ady Válogatott levelei 105—12; Lengyel i. m. 351—43; Révész i. m. 96—7. 26 Bölöni i. m. 119.