Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Borsos Béla: Régi pest-budai patikák üvegedényei

zására. Ez okozza azt, hogy ez a kis tanulmány is kénytelen esetenként csupán erősen valószínűsíthető hipothezisekkel megelégedni. A legszebb anyag, amely a pest-budai gyógyszertárak sorozatosan előállított üvegedényeire vonatkoztatható, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban gyűlt össze két évtizedes munka eredményeként. A Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályára egy régi patika egész berendezése került, közötte kb. kétszázötven darab üvegedénnyel. Ezekre, valamint néhány magángyűjtemény — közöttük saját gyűjteményünk — darabjaira támaszkodtunk kutatásaink során. A minden bizonnyal pest-budai eredetű patikaüvegek művészileg talán legigényesebb csoportját, azok a formába fúvással kialakított, hasáb alakú, rövid, keskeny nyakú palackok alkotják, amelyeknek zománcfestésű emblémáin fent egy jellegzetes, szinte emberi arcra emlékeztető oroszlánfej azonnal szembetűnő (1. ábra). Az oroszlánfej a négyzetes felirati mező keretezésének szegmensíves, volutás felső záróoldalát koronázza, mintegy a felirati tábla mögül kitekintve. Az oroszlánfejtől kétoldalt zöld levelekből, rózsákból és mezei virágokból font színes zománcfestésű füzérek indulnak ki, amelyek a felirati mező keretezését körülölelve, alul piros szalagcsokorral megkötve egyesülnek. A feliratok betűi fehér zománc alapon fekete színnel festve két, három sorban elrendezve még XVIII. század végi jellegzetességeket mutatnak. Egyébként a homloklap zománcfestésű díszének stílusa teljes egészében is a klasszicizáló későbarokk ízlés félreismerhetetlen hatásáról beszél és korban a XVIII. század utolsó negyedében készült. Egy kisebb és egy nagyobb típusát ismerjük. Majdnem mindegyik darabon vörös zománcfestéssel festett és ráégetett számokat találunk. Az eredeti dugók — gömbös fogóval — a legtöbbször hiányoznak. A palackok üveganyaga feltűnően sok léghólyagot tartalmaz és a tökéletlen színtelenítés következtében kékes- vagy zöldesszürke árnyalatú. Hasonlít a kor felvidéki magyar hutáinak termékeihez. A darabok már hosszabb idő óta bukkannak fel a fővárosi műkereskedelemben, innen jutottak magángyűjtőkhöz és múzeumokba, elsősorban a Semmelweis Múzeum gyűjteményébe. Több példányban előfordulnak gyakorlatunkban az oroszlánemblémás-kartusos üvegekkel teljesen azonos díszű bécsi porcelán patikaedények is (2. ábra). Ezek hengeres testű tégelyek, amelyek egyszerűen tagozott, alacsony, kör alaprajzú talplemezen állanak. A hengeres testet enyhe befűződés választja el a talplemeztől. Kétféle nagyságban fordulnak elő. A kisebbik típus kb. 13,5 cm, a nagyobbik 16,2 cm magas fedő nélkül. A fedő egyébként a legtöbb példányról hiányzik. A nagyobbik típus egy szép példányán — amely a szerző gyűjteményéből került a Semmelweis Múzeum tulajdonába — épen megmaradt a fedő

5 (3. ábra). Oroszlánfej alkotja ennek fogógombját. Alakja 5 Hengeres testű tégely, porcelán, Bécs, 1783 előtti. Fedele boltozott, szélein egyszerű horonytagozatokkal profilozott, fogógombja egy oroszlán felsőteste, amelynek mellső lábai még kiemelkednek a fedő felső síkjából, hosszú sörénye pedig ráborul arra. A tégely peremén kis kiöntőcsőr öblösödik, s ennek megfelelően a fedő peremén kiszögellés. Színes mázfeletti zománcfestésű dísze jóval gazdagabb, mint a megfelelő kisebb edénytípuson. A kartus keretezése a színes virágfüzéreken kívül még sárga, kék, vörös és ibolya színű rocaille-okkal élénkített, A keretezés felett tengelyben elhelyezett orosz-