Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Borsos Béla: Régi pest-budai patikák üvegedényei

teljes, kerekplasztikában, biztosan modellált, naturalisztikus, színes zománcfestésse borított. Ha a kartusokon szereplő festett oroszlánfejjel — vagy legalább egyes példányaival — kapcsolatban kételyeink lehetnének is talán, hogy valami más állatot, esetleg majmot, emberi torzfejet ábrázolnak, ez a fogógomb eloszlatja kételyeinket, és az ábrázolásokat egyértelművé teszi. A porcelán tégelyek alsó síkján — amely minden példányon mázatlan — sehol sem találjuk a sorgenthal-idő benyomott évszámjelzéseit. Az évszám feltüntetését a bécsi manufaktúra rendelkezései 1783 novemberében tették kötelezővé. A benyomott évszám hiánya tehát arra utal, hogy a tégelyeket még ez időpont előtt égették. Ez viszont nem mond ellent annak, hogy zománcfestésű díszüket esetleg csak pár évvel később kapták. Előfordult ugyanis a gyár gyakorlatában sokszor az, hogy az égetőkemencékből kikerült tárgyak hosszabb ideig voltak a raktárban, mielőtt a tokoskemencékben zománcfestésű díszüket ráégetve, végleges formájukat elnyerve, szállításra kerültek. Az általunk vizsgált példányok talpán található egyéb zománcfestésű számok nem a gyár színesfestőinek ellenőrzőszámai, így tehát pontosabb kormeghatározásra szintén nem alkalmasak. A tégelyek zománcfestése nagyon magas kvalitású, finoman részletező, színskálája változatos, gazdagon árnyalt. A „klasszika-antikva" betűk s az alájuk festett, még barokkos kalligrafikus cikornyák vonalvezetése biztos, lendületes. Mindezek a sajátosságok az éppen ez időben hosszú életének egyik tetőzése előtt álló manufaktúra jókezű festőmesterére vallanak. Összehasonlítva a porcelán tégelyek emblémáinak és kartusainak stílusával üvegpalackjainkét, szembetűnő ez utóbbiaknak durvább, kezdetlegesebb, provinciálisabb jellege, ami semmiesetre sem írható csupán a két technika különböző sajátosságainak terhére. Nyilvánvaló, hogy a valamivel korábban Bécsben megrendelt porcelán edények szolgáltak az üvegedények zománcfestőinek mintaképül. Az üvegek valamelyik, erdőségek mélyén megbúvó felvidéki üveghutánkban készülhettek, mégpedig egyszerre, mert az összes példány teljesen egyező technikai és stiláris jegyeket visel. A hosszabb ideig használatban levő patikai berendezéseknél gyakori utánrendelések és pótlások nyomai nem bukkannak fel közöttük. Az ismertetett oroszlános emblémás patikaedényeken kívül egy másik, igen sok darabban ránkmaradt patikai üvegedénykészlet is az oroszlánfejet viseli ráégetett, zománcfestésű kartusai felett. Ezekből közel háromszáz darabot a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztálya (Kiscelli Múzeum) vásárolt meg még 1951ben a megszűnő V,, Prohászka Ottokár u. 2. — ma Eötvös Loránd utca 2. — sz. alatti „Arany Oroszlán" patika egész régi berendezésével együtt. Az edények túlnyomó részükben formába fúvott, hasábos testű, csiszolt felületű, kisebb-nagyobb palackból állanak, néhányuk pedig hengeres (4—5. ábra). lánfej szigorúan frontális beállítású. A fedő oroszlános gombja természethű színezésű, körülötte szintén zománcfestésű rocaille-ok és elszórt virágok. A tégely alsó síkja mázatlan felszínű, a megszokott bécsi jelen kívül 13-as sorozatszám, és benyomott 4-es ellenőrzőszám. Talpátmérője 0 9,5 cm, peremátmérője 0 9,8 cm, magassága fedő nélkül 16,2 cm, magassága fedővel 22 cm. Leltári száma: 69. UO. 1.2. sz.