Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Borsos Béla: Régi pest-budai patikák üvegedényei

ménycserép konkurrenciájától kevésbé tartottak Bécsben. Magyarország erdős, hegyes vidékein a keménycserépgyárak egész sorát létesítették, úgyhogy ezek jellegzetes, ízes termése a magyar klasszicista kerámiaművesség szinte nemzeti különlegességének számítható. Még könnyebb volt a helyzete az új patikák berendezőinek akkor, amikor vállalkozásuk számára egységes üvegedények sorozatairól kellett gondoskodniuk. Magyarországon az üvegipar messze a középkorba visszanyúló hagyományokra támaszkodott.

1 Erre predesztinálták hazánkat a környező hegykoszorú óriási bükkerdőségei, a kéznél levő jó minőségű nyersanyagok és az olcsó munkaerő egyaránt. A XVIII. és XIX. század fordulóján a működő magyarországi üveghuták számát — egykori statisztikai adatok alapján — száz körülire kell tennünk.

2 Ezek a magasabb művészeti követelményekkel is meg tudtak birkózni, s a hazai követelmények ellátásán túl még szórványosan exportra is vállalkoztak. Ezenkívül éppen ezekben az évtizedekben létesültek a klasszicista stílusban gyorsan kiépülő forgalmas pesti Duna-parton a nagyobb, a főváros növekvő lakosságának igényeit kielégítő üvegmanufaktúrák gyári lerakatai.

3 Megtelepedtek az üvegvésnökök •— közöttük a legkiemelkedőbb művésznek számító Joseph Piesche —, akik körül lassan egységes stílusjegyeket is felmutató pest-budai üvegköszörülő iskola kialakulása figyelhető meg.

1 A klasszicizáló későbarokk és a korai klasszicizmus idejéből a régi patikaüvegeknek olyan egybetartozó csoportjai maradtak ránk, amelyeknek sorozatos pesti előbukkanása, feliratai és emblémái arra utalnak, hogy régi pesti és budai gyógyszertárak részére készültek, a fenti rövid összefoglalás értelmében pedig egy-két kivételes esettől eltekintve, magyar eredetük valószínűsíthető, esetleg később bizonyítható is lesz. A múltban nem sok figyelem fordult ezek felé. Magyarázza ezt szerény egyszerűségük, az, hogy a múlt században létrejöttük kora még nem állott az érdeklődés fénykörében, s a kutatók így inkább a régebbi múlt parádésabb, hálásabb témát kínáló gyógyszerészeti emlékei felé fordultak. Végül nagy részüket az igények növekedése, az ízlés változása, patikabővítések, változtatások, renoválások a félreeső raktárak és laboratóriumok polcaira száműzte, ahol nem is kerültek igényesebb érdeklődők szeme elé. A patikák államosítása után a régészetileg vagy művészetileg értékes anyag egy része elkallódott, egy része központi gyűjtőhelyre került. Sajnos —• különösen ez utóbbi helyen — a legtöbbször nem nyílt lehetőség a proveniencia megnyugatóan pontos meghatáro3 Az első magyar üveghuta a XIV. század elején kezdte meg működését, mégpedig — a ma rendelkezésünkre álló, hiteles adatok szerint — a Selmecbánya és Körmöcbánya közötti Skleno-Teplicén. Borsos Béla: A magyarországi üvegművesség története (kandidátusi értekezés, kézirat). Budapest, 1904. 92—119. 2 Borsos i. m. 221—228. 3 Üveggyáraink már nagy gyári lerakatokat tartanak a XIX. század elején, elsősorban Pest-Budán, de nagyobb vidéki központjainkban is, amelyekben raktáron vannak saját készítményeik és a cseh, osztrák művészi üvegárú egyaránt. A „Kuhinka Testvérek" a későbbi „Kossuch"-cég ősei gyári lerakattál rendelkeztek Pesten a Felső-Dunasoron. Nagyobb pesti lerakatok voltak még a Szinay-, a gróf Zichy-, Hoch-, gróf Traun-, gróf Illésházy-félék, mind az újonnan kiépülő Lipótvárosban. Borsos i. m. 227. 4 Borsos i. m. 227.