Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Revue d'Histoire de la Pharmacie — 1970, 1971 (H. Szende Klára)

Külön érdekesség a két orvos több színűre festett, teljes épségben megmaradt faszobrocskája a XVI. századból, mely megőrizte a kor ruházatát, annak rusztikus ízével és hangulatával [Dillemann, G. : Les représentations des saints Côme et Damien à l'église de Germisay (Haut—Marne) 95—97, pp.]. 58. évf., 20. k., 206. sz. A marseilli Szépművészeti Múzeum őriz egy képet a XVIII. század provánszi iskolájából, Françoise Duparc (1726—1778) festőnő mesterművét: „A gyógyszerkereskedőnő"-t. Françoise Duparc egyike a provánszi iskola legjobbjainak, aki teljes hitelességgel ábrázolta a nép embereinek és asszonyainak különböző típusait. E kép fiatal, bájos arcú nő, a nép asszonyainak fehér főkötőjében és ruházatában, hátán vizeskannával, kezében serleggel, valószínűen egyedüli zsánerképe a kor kereskedőnőinek. (Bourgeois, C. : À propos d'une tableau : La Marchande de tisane de Françoise Duparc. — 172— 176. pp.;. 59. évf., 20. k., 208. sz. Courtois, J.—

Savare, J. : A propos d'une lettre du poète Alexis Piron à son frère Jean, apothicaire à Dijon, 1750. (291—302 pp.) Ezt az 1750 májusában írt levelet piros pecsét őrizte a nyilvánosságra hozataláig. Alexis Piron 61 éves francia költő és író írta 71 éves János bátyjának, burgundi gyógyszerésznek. A kor divatjának megfelelően önöző formában írt levél hangja csendes, nyugodt, kissé kiábrándult. Családi eseményeken, érdekes problémákon kívül, egészségi kérdésekkel is foglalkozik. A szerzők a levél írójának édesapjával, Alexis Pironnal is megismertetnek bennünket, aki költő és gyógyszerész volt egy személyben. Halála után Jean fia vette át 1727-ben a gyógyszertári laboratórium vezetését, míg másik fia, Alexis irodalommal foglalkozott. A levél olvasásakor érdekes betekintést nyerhetünk egy XVIII. századbeli nagyvárosi (Dijon) gyógyszerész életébe, aki hivatása gyakorlásán kívül részt vett a város életében és szabad idejében a nyilazás sportjának is hódolt. Bátyja, Alexis mint színdarabíró a Comédie Français kedvelt háziszerzője volt. Csípős epigrammáit és költeményeit Voltaire is megemlíti, kivel egy irodalmi szalont látogattak, írásai részben népszerűvé tették, részben sok ellenséget szereztek neki. Paris, M.-L. Souvenirs français au Musée d'Histoire de la Pharmacie d'Istanbul (314—316. pp.). E közlemény írója 1968 májusában látogatta meg az Istanbuli Gyógyszerésztörténeti Múzeumot. A múzeumot Prof. T. Bay top alapította Dr. Kamii Berk gyűjteményéből. Azóta számos adománnyal gazdagodott. A legértékesebbek a jól ismert Szultán-palota (Topkapi) birtokában levő gyógyszertárból valók. Innen származik az a szép porcelán gyógyszerészi edény is, melynek képét közli a folyóirat — pálmákkal, kígyóval díszítve, latin felirattal. A múzeumban Marie-Louis Paris asszony számos francia specialitást fedezett fel abból a korból, amikor a francia nyelv és kultúra nagy szerepet játszott Törökországban. A francia Codexet használták 1908—1930-ig, az első török Pharmakopia megjelenéséig. De azután is használtak még francia, angol, svájci pharmakopiát. Az 1880 körül megjelent szakfolyóiratok között is találhatók francia nyelvűek. Számos gyógyszerészeti kelléket is őriz a múzeum, melyek a régi francia gyógyszertári laborató-