Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Revue d'Histoire de la Pharmacie — 1970, 1971 (H. Szende Klára)

riumokhoz hasonlóak. Nemrég Pas­teur-leveleket találtak Istanbulban. Az 1912-es Török Gyógyszerészeti Alma­nach Berthelot és Pasteur képét is közli. 59. évf., 20. k„ 209. sz. DevaüXf G. Du remède secret à la spécialité : les deux siècle d'histoire de la pommade anti-ophtalmique de la VeuveFarnier (359—375. pp.). A V. F.­fel jelölt, Vevue Farnier (özvegy Far­nier-né) néven ismert, szemgyulladás ellen használt kenőcs kétszáz évre visszanyúló történetét ismerteti az író. Az általánosan ismert és használt gyógyszert kezdetben mint titkos gyógyírt, majd mint engedélyezett gyógyszerspecialitást használták. 1760 körül M. d'Entraygues, a bordeaux-i Szent András katedrális kanonokja in­gyen juttatta e gyógyító szemkenőcsöt szegényeinek. Halála után a Thiviers városból származó Farnier asszony, szül. Gábriellé Theulier, aki segített annak idején a gyógyszer készítésében, kis jövedelemre tett szert az árusításá­ból. Tőle is kapta a kenőcs a fennma­radó nevét. Az özvegy unokaöccse, Jean Theulier, thiviersi posztókeres­kedő és polgármester már szorgalmaz­ta a kenőcs árusítását. Ő szerezte meg reá 1807-ben az árusítás császári en­gedélyét, és ezt élelmesen ki is aknázta. A kenőcs története véget ért volna a Theulier-dinasztia kihalásával, ha nem adják el a receptet Thiviers város gyógyszerészének, dr. Réjout-nak, aki a szemkenőcsöt haláláig árusította. Csak fia, dr. Pierre Réjout kényszerült 1954-ben jogi nehézségek és az antibio­tikumos szemcseppek forgalomba ho­zatala miatt a 200 év óta használt szem­kenőcsöt a kereskedelemből kivonni. A szerző részletesen ismerteti e gyógy­kenőcs anyagát különféle változatában, és képekkel illusztrálja régi és újabb eladási formáját. 59. évf., 20. k., 210. sz. Bourgeois, C. : Un petit manuel ma­nuscrit de médecine populaire valdôtain de la fin du XVI. siècle (439—442. pp.). Ez az írás a 16. sz. végén az Aosta völgyéből származó kéziratról szól. A 23 oldalt tartalmazó durva kötésű könyvecske minden valószínűség sze­rint eredeti. írója egy névtelen irgal­masrendi pap, aki a völgy szegény sor­sú betegeinek szenvedéseit akarta eny­híteni. A kézirat, többnyire 3—6 sor­ból álló, 92 rovata egyenként egy-egy betegség, fájdalom ellenszerét tartal­mazza. Az ajánlott gyógyszerek nagy része gyógynövény. Petrescu, A. D. : La peste de Brasov (Transylvanie) et l'emploi du vinaigre pour désinfecter les monnaies, 1813 (443—444. pp.). A brassói Görög Ke­reskedelmi Társaság helyettes jegyző­je, Antoine Constantin 1806-tól 1837­ig jegyzett krónikájában leírja, milyen óvóintézkedéseket alkalmaztak Brassó­ban az 1813. évi pestisgyanú alkalmá­val. Az ezüst és réz váltópénzeket pl. ecettel fertőtlenítették. Dillemann, G. .* Les premières tenta­tives d'enseignement de l'histoire et de la législation pharmaceutiques à l'Ecole supérieur de Paris : le cours libre d'Edmond Dupuy (1884—1886). (445 —454. pp.) Dillemann, G. a gyógy­szertörténet és a gyógyszerészettel kapcsolatos jog és törvényhozás taní­tásának első kísérletéről számol be. A párizsi l'École Supérieurben az első tanfolyam megtartásával 1884-ben sa­ját kérésére Edmond Dupuy ügyvédet bízták meg, aki a jelenlegi gyógyszeré­szi doktorátusnak megfelelő felsőfokú gyógyszerészi diploma mellett jogi

Next

/
Oldalképek
Tartalom