Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Revue d'Histoire de la Pharmacie — 1970, 1971 (H. Szende Klára)

riumokhoz hasonlóak. Nemrég Pasteur-leveleket találtak Istanbulban. Az 1912-es Török Gyógyszerészeti Almanach Berthelot és Pasteur képét is közli. 59. évf., 20. k„ 209. sz. DevaüXf G. Du remède secret à la spécialité : les deux siècle d'histoire de la pommade anti-ophtalmique de la VeuveFarnier (359—375. pp.). A V. F.fel jelölt, Vevue Farnier (özvegy Farnier-né) néven ismert, szemgyulladás ellen használt kenőcs kétszáz évre visszanyúló történetét ismerteti az író. Az általánosan ismert és használt gyógyszert kezdetben mint titkos gyógyírt, majd mint engedélyezett gyógyszerspecialitást használták. 1760 körül M. d'Entraygues, a bordeaux-i Szent András katedrális kanonokja ingyen juttatta e gyógyító szemkenőcsöt szegényeinek. Halála után a Thiviers városból származó Farnier asszony, szül. Gábriellé Theulier, aki segített annak idején a gyógyszer készítésében, kis jövedelemre tett szert az árusításából. Tőle is kapta a kenőcs a fennmaradó nevét. Az özvegy unokaöccse, Jean Theulier, thiviersi posztókereskedő és polgármester már szorgalmazta a kenőcs árusítását. Ő szerezte meg reá 1807-ben az árusítás császári engedélyét, és ezt élelmesen ki is aknázta. A kenőcs története véget ért volna a Theulier-dinasztia kihalásával, ha nem adják el a receptet Thiviers város gyógyszerészének, dr. Réjout-nak, aki a szemkenőcsöt haláláig árusította. Csak fia, dr. Pierre Réjout kényszerült 1954-ben jogi nehézségek és az antibiotikumos szemcseppek forgalomba hozatala miatt a 200 év óta használt szemkenőcsöt a kereskedelemből kivonni. A szerző részletesen ismerteti e gyógykenőcs anyagát különféle változatában, és képekkel illusztrálja régi és újabb eladási formáját. 59. évf., 20. k., 210. sz. Bourgeois, C. : Un petit manuel manuscrit de médecine populaire valdôtain de la fin du XVI. siècle (439—442. pp.). Ez az írás a 16. sz. végén az Aosta völgyéből származó kéziratról szól. A 23 oldalt tartalmazó durva kötésű könyvecske minden valószínűség szerint eredeti. írója egy névtelen irgalmasrendi pap, aki a völgy szegény sorsú betegeinek szenvedéseit akarta enyhíteni. A kézirat, többnyire 3—6 sorból álló, 92 rovata egyenként egy-egy betegség, fájdalom ellenszerét tartalmazza. Az ajánlott gyógyszerek nagy része gyógynövény. Petrescu, A. D. : La peste de Brasov (Transylvanie) et l'emploi du vinaigre pour désinfecter les monnaies, 1813 (443—444. pp.). A brassói Görög Kereskedelmi Társaság helyettes jegyzője, Antoine Constantin 1806-tól 1837ig jegyzett krónikájában leírja, milyen óvóintézkedéseket alkalmaztak Brassóban az 1813. évi pestisgyanú alkalmával. Az ezüst és réz váltópénzeket pl. ecettel fertőtlenítették. Dillemann, G. .* Les premières tentatives d'enseignement de l'histoire et de la législation pharmaceutiques à l'Ecole supérieur de Paris : le cours libre d'Edmond Dupuy (1884—1886). (445 —454. pp.) Dillemann, G. a gyógyszertörténet és a gyógyszerészettel kapcsolatos jog és törvényhozás tanításának első kísérletéről számol be. A párizsi l'École Supérieurben az első tanfolyam megtartásával 1884-ben saját kérésére Edmond Dupuy ügyvédet bízták meg, aki a jelenlegi gyógyszerészi doktorátusnak megfelelő felsőfokú gyógyszerészi diploma mellett jogi