Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
FOLYÓIRATOKBÓL - Pagina di Storia della Medicina — 1971 (Vida Tivadar)
hangi elveken alapulnak, tehát inkább racionalista ismérveken. Piercarlo Caracci (Udine): Petrus Hispanus „Thesaurus pauperum" c. műve a XV. század egyik népnyelvű, vegyes tartalmú kódexében. A szóban forgó kódex a sienai városi könyvtárban van. A tanulmány közli Petrus Hispanus művének népnyelvű átírását rövid kommentárral együtt. A kritikai vizsgálódás eredménye : a Thesaurus Pauperum nem teljes, interpolált összefoglalásával van dolgunk, amely azokból a bővebb Thesaurus-kéziratokból történt, amilyen pl. egy 15. sz-i udinei kódexben található. Antonio Nalesso (Róma) : A „Corpus Hippocraticum" írásműveiben szereplő deontológiai (orvoserkölcsi) távlatok jelenlegi érvényessége. Elemezve a „Corpus Hippocraticum" írásait, szerzőnk igyekszik kimutatni azoknak a normáknak nagy jelentőségét korunkban is, amelyeknek Hippokratész tanítása szerint szabályozniuk kell az orvos kötelességeit és viselkedését. Ezek a normák megtalálhatók nemcsak az ún. „erkölcsi könyvek" értekezéseiben, hanem elszórva a Corpus többi írásműveiben is. Anno 15., No. 2. Adalberto Pazzini (Róma) : Az állatok az orvostudomány történetében. A cikk témái: Istenített állatok; állatok, amelyeknek bizonyos betegségek okozását tulajdonították; gyógyhatásúnak tekintett állatok; végül pedig az élettani kísérletek és az immunológia állatszereplői. Bugyi Balázs (Budapest): A bolognai magyar—ülir kollégium történetéről. A híres „Archigymnasium Bononiense" mellett már a 14. sz-ban alapítottak különféle kollégiumokat. A magyar— illírt Szondy Pál, pécsi püspöki helynök és zágrábi kanonok, maga is volt bolognai diák alapította; a pápa 1552-ben hagyta jóvá az alapítványt. Épületét két bolognai építész, Giovanni Battista és Antonio Torri emelte. Már a kollégium szabályzatából kitűnik, hogy itt olyanok tanulhattak, akiket Magyar-, ill. Horvátországban magas egyházi és világi szerepkörbe szántak. Kitűnik ez Veress Endre tanulmányából (Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyvei és iratai: 1221—1864. Budapest, 1941.), amelyet a bolognai Ladislao Münster tanár közreműködésével állított össze. E szerint Bolognában tanult 1566-ban Balsaráti Vitus János, 1557—58-ban Zsámboky János, mindkettő neves orvos. Utóbbinak a képe megtalálható a páduai egyetem „Sala dei Quaderni"-jében, annak a nagy megbecsülésnek jeléül, amelyben Itália részesítette ezt a nagy magyar humanistát. Az egyik alumnus, Patatich György 1699-ben megírja az intézet történetét; „Glória Collegii Ungaro-Illyrici", amely Bolognában jelent meg. A török uralom alóli felszabadulás után bekövetkezik a kollégium második virágkora, amikor a diákok száma elérte a 30-at. Ekkoriban festette a bolognai Pizzoli Gioacchino (1656—1731) a közös magyar—horvát történelmet illusztráló freskóit. Ezeknek alakjai között találjuk Bakócz Tamás bíborosét, aki egykor bolognai diák volt, s ott szerezte kánonjogi doktorátusát. A 17. sz-ban itt tanult Jordán Tamás orvos. 1745-ben avatták itt orvossá vittenczi Markhot Antal József Ferencet, az egri érseki líceum melletti első magyarországi orvosi főiskola alapítóját. 1751-ben Mária Terézia jóváhagyta az új alapszabályokat. Ebben a korban szorosabbra fűződtek