Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Hessisches Ärzteblatt — 1971, 1972 (Némethy Ferenc—Vida Tivadar)

A második, módosított szolgálati utasítást 1802-ben foglalták írásba. Az egyik őr, Caspar Giller 1836-ban megírta, melyek „az anatómiai őr szükséges tulajdonságai, képességei és ismeretei." Két évvel később azonban vizsgálati fogságba vetették anatómiai készítmények elidegenítésének a vádjával. 1839ben követi őt a szolgálatban Jacob Balzer, aki új, hatpontos utasítást kap. A szolgálati viszonyok megjavultak 1845-ben, amikor Nikolaus Heppe-t állították szolgálatba. A szerző kifejezetten pótolni kívánta azt a hiányt, amit az orvosi segédhivatások történetének eddigi mostoha kezelése okozott. Vol. 33. No. 2. Ebben a számban két orvostörténeti rovat is van. Az egyik „hazai", s ebben a dillenburgi Brandau orvosi főtanácsos cikke (Das Gesundheitswesen im Dillkreis im Wandel der Zeiten, p. 124—128.) Hessen tartományának Wiesbaden környékén elterülő részével foglalkozik. 1584-ből ismeretes itt az első orvos név szerint, a wetteri Dr. Pincier, akit a nassau-dillenburgi herceg hívott meg tanárnak az újjáalapított herborni egyetemre. 1818 óta működnek a körzetben állatorvosok is. Míg a századfordulón (1900-ban) csak 12 orvos működött a dilli körzetben, ma már számuk 103, s ehhez jön még 32 fogorvos, Herbornban az első gyógyszertár 1566-ban jött létre; a dillenburgi udvari gyógyszertárat pedig 1584-ben alapították. 1971-ben 17 gyógyszertár volt az egész körzetben. Az 1795-ben megjelent szegényekre vonatkozó orvosi rendelet előírja a fix fizetésű városi és vidéki physicusoknak, hogy kezeljék ingyenesen a szegény betegeket. A cikkíró foglalkozik végül az árvagyermekek gondozásával is. Ugyanennek a számnak általános orvostörténeti rovatában a dieburgi Prof. Joseph Gottlieb (már a 40-es években megjelent egy orvostörténeti tanulmánya a Nova Acta Leopoldina-ban G. E. Stahlról) a James A. Garfield tábornok, észak-amerikai köztársasági elnök ellen 1881-ben elkövetett merénylettel és annak törvényszéki orvostani szempontjaival foglalkozik (Ein Präsidentenmord in USA und seine forensischen Aspekte, p. 130—133.) Bár a merénylő, Charles Guiteau több elmegyógyász szakvéleménye szerint beszámíthatatlan volt, halálra ítélték, és ki is végezték, mert még érvényesültek azok a történelmi nézetek, amelyek szerint az elmebetegek is felelősek tetteikért büntetőjogi szempontból. A hányatott életű Friedrich Christian Laukhard (1758—1822) élménybeszámolója (Die preussischen Feldlazarette während der Campagne in Frankreich, p. 133—139.) bepillantást enged a XVIII. század utolsó évtizedeinek egészségügyi viszonyaiba a porosz tábori kórházakban, ill. kötözőhelyeken. Vida Tivadar Vol. 33. No. 3. A berlini Orvostörténeti Intézet egykori igazgatójáról, több közismert orsvostörténeti mű (Geschichte der Medizin, Einführung in das Studium der Medizin, Frauenheilkunde der alten Welt stb.) szerzőjéről, Paul Diepgenröl (1878—1966) olvashatunk meleg hangú visszaemlékezést és rövid jellemrajzot egy régi barátja tollából (Ein Grandseigneur der Wissenschaft. Erinnerungen an Paul Diepgen p. 223 -224).