Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Hessisches Ärzteblatt — 1971, 1972 (Némethy Ferenc—Vida Tivadar)

kémiaprofesszor fia katonaorvosként kezdte tevékenységét, majd hallei, breslaui, giesseni és marburgi működés után 21 évig tanított a lipcsei egyetemen, s állott Németország akkoriban legnagyobb és legkorszerűbb pathológiai intézetének élén (1900—1921). Hallatlan munkabírású és -fegyelmű tudósként ismerték, aki ugyanakkor tisztában volt mindenfajta tudományos eredmény viszonylagosságával. Emberi nagyságára talán a giesseni akadémiai székfoglalójában tett kijeletése a legjellemzőbb: „A gondolkodó ember mindig tudatában van annak, hogy minden dolog változásnak van alávetve, kivéve azt a néhány nagy alaptörvényt, amelyet az emberi szellemnek csak ritkán adatik meg felfedeznie az évszázadok folyamán." Vol. 32. No. 10. A történelem a megtörtént események tudományos vizsgálatával foglalkozik, s nem a megtörténhetőkével. így a futurológia aligha sorolható a történettudomány ágai közé. Valamilyen szál azért mégis a történelemhez fűzi, hiszen történeti adatok extrapolálásával fürkészi a jövőt. Ezért röviden hadd utaljunk egy ilyen jellegű tanulmányra, amely a német egyetemi képzés jövőben várható alakulásával foglalkozik. (W. Blasius : Zur Futurologie der deutschen Universitäten — Gedanken und Berechnungen, p. 870—878.) E szerint az egyetemi és főiskolai hallgatók számának növekedési üteme jóval nagyobb, mint a lakosság összlétszámáé, az egyetemi és főiskolai tanszemélyzet létszáma pedig még a hallgatókénál is rohamosabban nő. Ha ez a tendencia az 1950-től kezdve tapasztalt mértékben továbbra is így érvényesül, akkor — a grafikonok tanúsága szerint — 2075-ben valamennyi német állampolgár (a csecsemőtől az aggastyánig) egyetemi hallgató lesz, az egyetemi oktatók száma pedig már 2000ben eléri a hallgatókét. Mivel ez különböző okokból képtelenség, a közeljövőben mind a tanárok, mind a hallgatók számának növekedési üteme csökkenni fog. 1763-ban J. Ch. Senckenberg nagylelkű adományából létesült a majnafrankfurti polgári kórház. Alapításának körülményeit, háziszabályait J. G. Krünitz 1791-ben kiadott Ökonomische Enzyklopädie c. munkájából ismerhetjük meg. Ebből közöl szemelvényeket a lap. (Die Hospitäler zur Frankfurt am Main. p. 807—868.) Vol. 32. No. 11. A hesseni Haina község pszichiátriai kórháza voltaképpen több mint 7 évszázados múltra tekinthet vissza. A hainai cisztercita apátságot — amelynek épületeiben a mai kórház működik — 1215-ben alapították. 1224-ben fölszentelt temploma az egyik legjelentősebb német koragótikus műemlék. Már 13. századbeli oklevelek tanúskodnak az itt folyó betegápoló tevékenységről (infirmarium, hospitium). 1527-ben a lutheránus hitre áttért Nagylelkű Fülöp hesseni tartománygróf szekularizálta a kolostort, s teljes egészében kórházzá alakította át, mégpedig kifejezetten a falusi lakosság szolgálatára. Az új intézmény kezdetben sokféle gyógyászati és karitatív célt szolgált: voltak itt elagott szerzeteszolgált: voltak itt elaggott szerzetesek, elmebetegek, vakok, leprások, sőt lelenc gyermekek is. De az idők folyamán egyre inkább elmegyógyintézetté