Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
FOLYÓIRATOKBÓL - Hessisches Ärzteblatt — 1971, 1972 (Némethy Ferenc—Vida Tivadar)
lővel való fertőzés (variolizáció), mint a himlő elleni védekezés legelső hatásosnak nevezhető gyógymódja, mely Timoni és Pylarini nevéhez fűződik. Egyébként a módszer már 1150 körül ismeretes volt az arab orvosok körében, innen vették át a salernói orvosok. Angliában lady Montague tette népszerűvé a variolizációt a 18. század elején. Jenner 1796-ban a vakcináció alkalmazásával új korszakot nyitott. Szó esik még az immunológia elméletének kialakulásáról és módosulásáról. Az immunitás fogalma először az arab orvosoknál merült föl a himlővel kapcsolatban. Mercurialis olasz és van Helmont németalföldi orvos a 17. században cáfolta a korábbi aetiológiai elméleteket. Van Helmont a iatrochemia tanának alapján azt állította, hogy aki valamilyen betegségből felépült, annak a vére „balzsamossá" válik, és ezáltal megmenekedik az újabb megbetegedéstől. Már Paracelsus is tulajdonított ilyen balzsamot a vérnek s ezen anyagot archeusi, életerői tulajdonsággal ruházta föl. A 17—18. század orvostudósai lépésről-lépésre közelítették meg az immunológia mai fogalmát. Pasteur az immunitást az ún. exhaustioval — kimerüléssel — magyarázta: az első megbetegedés alkalmával a testben pótolhatatlan tápanyagok használódnak föl, elősegítve a baktériumok növekedését. A kémikus Pasteur kísérletei alkalmával a baktériumtenyészetből eltűnni látott egy bizonyos anyagot, melyről úgy vélekedett, hogy a baktériumok használták föl. Ez vezette őt az exhaustio gondolatához. Pasteur kísérlete óta megszaporodtak az immunológia-elméletek — tekintettel ezek közismert voltára, a szerző csak utalásszerűén említi őket. Friedrich Ildikó HESSISCHES ÄRZTEBLATT — 1971. A Hesseni Orvosi Kamara havilapja, megjelenik Frankfurt am Main-ban. A lap egyik állandó rovata, a „Biographie" gyakran tartalmaz orvostörténeti vonatkozású közleményeket, egyes számok pedig kifejezetten orvostörténeti tanulmányokat is közölnek „Hessische Medizingeschichte" rovatcím alatt. Vol. 32. No. 5. A 75. születésnapját ünneplő Dr. Ferdinand Hoff, a frankfurti egyetem belgyógyász professzora nemcsak mint orvosi szakíró közismert, hanem most megjelent visszaemlékezéseiben (Erlebnis und Besinnung. Erinnerungen eines Arztes. Propyläen Verlag, Berlin— Frankfurt— Wien, 1971.) a 20. század első felének orvostörténelméhez is jellemző adatokat szolgáltat. Művéből többször is közöl szemelvényeket a lap (p. 399; 665—667; 766—772; 823—826; 1130). Vol. 32. No. 9. A lap első helyen emlékezik meg Rudolf Virchow (1821—1902) születésének közeledő 150. évfordulójáról, s közli a Német Pathológiai Társaság Darmstadtban tartandó emlékülésének programját. (H. H. Jansen : 2. Herbsttagung der Deutschen Gesellschaft für Pathologie in Darmstadt, p. 727.) Felix Marchaud-nak (1846—1928), a neuropathológia nagy rendszerezőjének pályafutásáról ad összefoglaló képet születésének 125. évfordulója alkalmából H. H. Jansen és K. J. Ries (Felix Marchaud, zur 12-5. Jährung seines Geburtstages, p. 758—764.). A hugenotta családból származó hallei
