Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Casopis Národniho Muzea — 1971. (Vida Tivadar)

zadi irodalmi emlékek is tanúskodnak, de „csodaszerré" a graefenbergi Priessnitz sikerei nyomán vált az 1840-es években. A sorra létesülő amerikai fürdőtelepek valóságos pánácea-hírét keltették a hidegvíz-kúráknak, a gyógymód áldásait egész sor Water-CureJournal népszerűsítette. Az ivó-, fürdő-, borogatókúrákat különböző testgyakorlatok és megfelelő diéta egészítették ki. A lelkesedés azonban, amely 1850 táján tetőzött, hamarosan lohadni kezdett. A Boston Medical Journal cikkírója már ebben az évben felfigyelt arra, hogy „a vízgyógyászat pályája lefelé ível" (Hydropathy coming down), s megállapította, hogy a pusztán vízzel való kezelés hatástalannak bizonyult a legtöbb vízgyógyintézetben. Végső következtetése: A többi monomániás gyógyászati rendszer mintájára a vízgyógyászatot is hamarosan olyan mély sírba temeti majd a józan értelem, hogy még egy vízözön sem moshatja onnan újból elő. Ralph H. Majorról (1884—1971), az Amerikai Orvostörténelmi Társaság egykori (1950—52) elnökéről Robert P. Hudson írt nekrológot (283—286. p.). Major 1910-ben doktorált a John Hopkins egyetemen. Életre szóló nyomot hagyó müncheni tanulmányútja után hamarosan a kansasi egyetem pathológiai tanszékének vezetője lett (1921—1950), s itt egyre inkább eljegyezte magát az orvostörténelemmel is. 184 orvostudományi cikkén kívül megjelent két memoár-kötete: „Emlékezések egy letűnt korszakra" (Mémoires of a Vanished Era, 1967), „Régi és új kapcsolatok" (Old Ties and New, 1968); két összefoglaló orvostörténeti műve: „Klasszikus betegségleírások" (Classic Descriptions of Diseases, 1932. — Ennek 1945-ből származó 3. kiadása megtalálható az Orvostörténeti Könyvtárban, Lt. 36. 136, Rsz. 20 869), „Az orvostudomány története" (A History of Medicine, 1954); két művelődéstörténeti jellegű írása: „Végzetes társak" (Fatal Partners, 1941, a háborúról és a betegségről), „Gyógyító hit" (Faiths That Healed, 1940), A „Disease and Destiny" (1936) c. művének német és magyar fordítása szintén megvan könyvtárunkban: „Ein Arzt erzählt Kulturgeschichte" (Berlin, Zsolnay, 1937. Rsz. 24. 919), ill. „A végzet katonái" (Bp. Hungária, 1938. Lt. 1835, Rsz. 6241). Némethy Ferenc CASOPIS NÁRODNÍHO MUZEA — ODDÍL PRÍRODOVEDNY, ROŐNÍK CXL (1971), CísJo 3—4 A prágai Nemzeti Múzeum Természettudományos Osztályának folyóiratából két antropológiai közlemény kelti fel figyelmünket. Az egyikben (150— 152. 1.) Hana Hanáková beszámol egy Prága környéki községben talált sírleletről, A csontváz és néhány kerámiatöredék jellege alapján az ún. knovizi kultúrához tartozó 15 éves egyénről van szó, aki nagy valószínűség szerint nő volt. (A knovizi kultúra az újabb hallstatti kultúra körébe sorolható.) — A másik (Norbert Masek — Milan Stloukal: Hrob keltského bojovníka z Prahy 8 — Libnë 209—212,1.) ugyancsak sírlelettel foglalkozik. 1970-ben Prága egyik kerületében villamos kábelek elhelyezése alkalmával bukkantak a sírra, amelyben emberi csontvázon kívül kardot is találtak, meg kopját. Ezeknek a csontvázhoz képest jellemző elhelyezése megbízhatóan enged következtetni arra, hogy a sír a La Tène-