Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Vojtová, M.: Dejiny ceskoslovenského lékarstvi (Vida Tivadar)

sorolásban „általános orvosokat" (physician), sebészeket, borbélyokat, „piócás embereket (leech)". Érdekességként megemlíthető, a középkori Angliában nők is gyógyítottak — és nemcsak mint kuruzslók, javasasszonyok. A munka az egyes személyekről, keresztneveik betűrendjében, rövid cikkeket közöl. Elsőként meghatározza működési területüket és korukat ha ismert, működési helyüket is. Röviden utal életük fontosabb eseményeire, pár sorban mun-. kásságukra. Minden adat lelőhelyét pontosan közli, ezzel támpontot adva a további kutatáshoz. Felsorolja az orvosra vonatkozó szakirodalmat a teljességre nem törekedve, tájékoztató jelleggel. Látható, a könyv leginkább a mi Szinnyei-féle biobibliográfiánkra hasonlít, a használhatóság szemszögéből is. A magyar orvostörténet számára példaadó lehet e munka, hiszen kiadott és kidadatlan írásos forrásainkban nagy számmal találkozhatunk az egészségügy történetével kapcsolatos adatokkal, amik jórészt feldolgozatlanok. A feltárás egyik célszerű és hasznos módja egy ilyesfajta lexikon kiadása lehetne. A tárgyalt mű tehát nemcsakpozitív adathalmaza, hanem módszere megismerésének céljából is haszonnal forgatható. Kiállítása szép, tipográfiája, mutatói könnyen kezelhetővé teszik. Szabó Béla Vojtová, Marie: Dejiny ceskoslovenského lékarstvi. I. Praha, Avicenum, 1970. 382. p. A könyv azokon az egyetemi jegyzeteken alapul, amelyeket 1965-ben adtak ki az orvostörténelem előadói és hallgatói számára. 1966-ban a CSSZK Tudományos Akadémiája mellett működő Csehszlovák Tudomány- és Technikatörténeti Társaság ülésén nyilvánosan és széles körűen megvitatták a tartalmát. Ezután, valamint a további írásban érkezett hozzászólások figyelembevételével kidolgozták a könyv alakban kiadandó munka szövegét. Az egész művet több kötetre tervezik. Ezek közül az első ez, amely 1740-nel végződik. A kötet fejezetei: 1. Betegségek és gyógyítás Csehszlovákia őskorában; 2. A korai és a virágzó feudalizmus korszaka a 14. sz. közepéig; 3. A 14. sz. közepétől a 15. sz. közepéig terjedő korszak; 4. A 15. sz. közepétől 1620-ig terjedő korszak; 5. Az 1620 és 1740 közti időszak. Tanulmányozva a kötetet, megállapítható, mennyi a közös adatunk és vonatkozásunk főként a szlovákiai orvostörténetet illetőleg. Az előszóban utalnak is erre. A könyv kiállítása ízléses, a 77 illusztráció javarésze jól sikerült. A könyv nagy, kétezres példányszáma miatt is jó kiindulópontnak látszik az orvostörténelem népszerűsítéséhez. Vida Tivadar