Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Lhotsky, A.: Aufsätze und Vorträge I. (T. Pajorin Klára)

be az írások: az elsőn (Europäisches Mittelalter) belül Otto von Freisingről, Dante államelméletéről és történelemszemléletéről, a bécsi udvari könyvtár korai történetéről és az 1400 körüli korfordulóról olvashatunk; a második témakört (Das Land Österreich) az osztrák népnevet taglaló Ostarríchi c. tanulmánytól a Der österreichische Staatsgedanke címűig tíz írás reprezentálja. A kötet hiányosságaként megemlíthetjük, hogy nincs hozzá külön név- és tárgymutató; ez majd a sorozat végén fog megjelenni, ami az egyes kötetek kezelhetőségét nem segíti elő. Indokolt lett volna képanyagot is elhelyezni a kötetben, különösen olyan esetekben, ahol ezek a Lhotsky-asszociációk helyességének ellenőrzésére szolgálhatnának (itt pl. az Otto von Freisinggel kapcsolatban említett Dürer- vagy Tizian-képre gondolunk). A fenti kötet (és az egész sorozat) — filológiai akríbiával elemzett speciális témái ellenére — úgy gondoljuk, rendkívüli tudományos közérdeklődésre számíthat. Elsősorban talán azért, mert a kötet tanulmányaiból bármely történeti tudomány művelője megismerheti egy tudós sajátosan eredeti történetszemléletét, a történeti megismerés lehetőségeivel, alapvető feladataival és célkitűzéseivel kapcsolatos gondolatait és általános emberi, filozófiai jellegű kérdéseire adott válaszait. Természetesen Lhotsky gondolatai között is találunk vitathatóakat, ellenkezésre késztetőeket — azonban ezek a gondolatok mindig megfontolásra érdemesek. Nekünk magyaroknak — a ránk vonatkozó ismeretanyag miatt — speciálisan is figyelemre méltóak. Lhotsky gondolkodásmódjának, tudományos elveinek, módszerének és stílusának elemzése terjedelmes tanulmány tárgya lehetne; a jelen referátum keretei még arra sem adnak módot, hogy a fenti könyvben megjelent írásokat részletesebben ismertessük. Azt viszont fontosnak tartjuk, hogy — ha csak igen érintőlegesen is — a szokásosnál bővebben szóljunk Lhotsky szemléletéről, múlthoz való viszonyáról. Talán a leglényegesebb vonása Lhotsky műveinek az a tendencia, amely — folyamatosan, tervszerűen — az évszázadok óta beidegződött szaktudományi konvencióknak a lerombolására irányul. Közismert példaként szokták említeni a szerzőről, hogy a teljesen lezártnak hitt Privilegium maius kérdést is teljesen újraértékelte, és így új irányt szabott az arra vonatkozó kutatásoknak. Műveit olvasva az az érzésünk, hogy Lhotsky mindenről tudott valami merőben újat mondani. Nem fenegyerekeskedő extravaganciából, ellenkezőleg: a tényeket lehetőleg minden oldalról, a legaprólékosabb filológiai elmélyültséggel vizsgálva, és óriási tapasztalatából, műveltségéből következő beleélőképességével. Nagy érdeklődést tanúsított a középkor egyes, individuális embere iránt; igen jellemző erre az a mondása, amit a könyv bevezetésében Hans Wagner idéz: „Was nützt mir die Genealogie aller Sighar de, wenn ich mir keinen vorstellen kann!" Megpróbált elgondolkozni azon, hogy milyen emberek lehettek, akik Petrarca „hegyre menetele" előtt éltek; valóban annyira ostobák, bornírtak, egysíkúak, a horror novit megtestesítők voltak-e, mint ahogy manapság fejlett civilizációs öntudatunkkal elképzeljük? Erre a kérdésre — bár attól sem vonakodik, hogy „egyenesen" fogalmazza meg gondolatait — írásaiból, a nagyfokú szubtilitással elemzett tényanyagból az evidencia erejével következik a negatív válasz.