Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: A gyógyszerészek botanikai eredményei Magyarországon a XIX. század első felében
zett patikáját. Ez volt Magyarország legrégibb fennálló gyógyszertára (alapítási éve: 1312). Wagner a tudományt a tára mellett is művelte, ez években botanikával foglalkozott. 1828—29-ben nagyobb szabású képekkel illusztrált gyógyszerész-orvosi növénytant jelentetett meg, mely az akkori idők egyik elsőrangú műve volt. Pozsonyból Pestre költözött, itt már gyógyforrások vizeit elemezte szorgalmasan, és több cikke jelent meg az Orvosi Tárban a kémia tárgyköréből. Gyógyszerészeti és kémiai laboratórium, valamint ezzel összefüggő gyógyszertár megnyitására kért engedélyt 1833-ban. 1834-ben kérvényezte, hogy felállítandó gyógyszertárát és gyógyszerészi, kémiai technikai gyárát Magyarország nádorához címezhesse. 1834. május 7-én megkapta az engedélyt. A Helytartótanács azonban kiköti, hogy a patika mellett működő laboratórium készítményei csak szakmabelieknek és gyógyszerészeknek adhatók ki. Vegyészeti gyára eleinte szépen prosperált, majd a tőke kevésnek bizonyult, és 1847-ben részvénytársasággá alakult át. 1852-ben az alaptőkét felemelték, 1855-ben deficittel dolgoztak, mely később sem tűnt el. Egy ideig fiai vezették, azután rövid idő múlva a gyár beszüntette működését. Az 1848-ban megalakult első magyar kereskedelmi szakminisztérium egészségügyi osztályán titkár, majd rövid idő múlva tanácsosként az osztály vezetője lett. Igen jelentős munkát végzett, értékes törvénytervezeteket dolgozott ki. Kémiai tudásával a puskapor gyártásában is jeleskedett. A szabadságharc leverése után visszavonult. Gyógyszertárának és vegyészeti gyárának újjászervezésével foglalkozott, emellett a tudományt sem hanyagolta el, később a kari életben is részt vett. 1886-ban közhasznú tevékenysége elismeréseként zólyomi előnévvel nemességet kapott. 23 dolgozata, illetőleg közleménye jelent meg nyomtatásban, egy kiadatlan kézirata is fennmaradt, mely a gyógyszerészeti receptismerettel foglalkozik. A cikkek főként az Orvosi Tárban és az Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban jelentek meg, főként az ásványvizek vizsgálata, illetőleg a kémia köréből. „Magyarországnak közgazdaságilag nevezetes termékeiről" című munkájával akadémiai pályadíjat is nyert. Dr. Müller Bernát 1810-ben született Budán. Apja, Fülöp, kocsigyárat alapított Budán, és a Várhegy délibb fekvésű oldalán nagyobb telket vásárolt, lakóházat építtetett és pompás gyümölcsöst telepített; megkapta a nádori udvari szállító címet. Bernát fia 1826-ban lépett a gyógyszerészi pályára. Három év múlva tette le a gyakornoki vizsgát, az erről szóló díszes bizonyítvány az apa jómódját bizonyítja művészies külsejével, mivel ő készíttette. A nyári szemeszterre a selmeci bányászakadémiára iratkozott be, ahol a kémiáról, mineralógiáról és metallurgiáról tartott előadásokat „a legnagyobb szorgalommal és figyelemmel hallgatta." 1830—31-ben hazánk akkori legnagyobb gyógyszertárában, a pesti belvárosi gyógyszertárban vállalt állást. 1832 augusztusában a bécsi egyetemen szerezte meg gyógyszerészi oklevelét. Ez évtől Sadler professzorral kötött barátságot, és behatóbban kedett foglalkozni botanikával és mineralógiával. Gyakran botanizált hazánk gyönyörű tájain. Baráti köréhez számosan tartoztak a természettudományok már említett művelői közül is. 1856. március 3-án a pesti egye-