Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Benkő György—Kurucz Tibor: A gyógyszerészet helyzete Magyarországon a második világháború alatt

A honvédség egyéségügyi szolgálata (HM 12. ein. o.) — a polgári szervekhez hasonlóan — időről-időre kiadta a be nem szerezhető cikkek jegyzékét. Pl. az 1941-ben kiadott jegyzék hiányként tünteti fel a butyrum cacao, ipecacuanha radix scissa, pulvis opii, jodum, adeps lanae stb. gyógyszer alapanyagok és drogok beszerezhetőségét. [38] A közforgalmú gyógyszertárakban orvosi vényhez kötötték egyes hiányként mutatkozó anyagok kiszolgáltatását (pl. koffein, saccharin, kinin), ugyanakkor az ilyen hatóanyagokat tartalmazó gyári készítmények kézi eladását is megszüntették, ill. orvosi vényhez kötötték. [39, 40] E megkötések mellett azonban szükségesnek látszott könnyítések elrendelése is, a háborús ellátási nehézségek ellenére, a lakosság egészségének érdekében. A légitámadások idején az elsősegélynyújtás megkönnyítéséhez ingyenessé tették az orvosi kezelést és gyógyszerellátást. Ennek végrehajtására a 999/1942. sz. BM rendelet intézkedett; megkötésként a vényen fel kellett tüntetni a „Légitámadás" jelzést. [41] A gyógyszer-anyaggazdálkodás, a háborús gyógyszerellátás racionalizálására csak a háború utolsó szakaszában történtek komolyabb intézkedések. A Honvédelmi Minisztérium 12. elnöki osztálya 1942-ben hozta rendelkezéseit a gyógyszergyártás racionalizálásával kapcsolatban. E szempontok az alábbiak szükségességét hangsúlyozták: — meg kell állapítani az ellátás szempontjából feltétlenül fontos gyógyszerféleségeket; — a fontos gyógyszerkészítmények gyártási tervét meg kell osztani a gyógyszergyárak között; — szükséges a gyógyszer-különlegességek kérdésének rendezése: meg kell szüntetni a különböző revű, de azonos hatóanyagokat tartalmazó (esetleg azonos hatású) készítmények gyártását, ugyanis nem név-oltalomra van szükség; — nyilvántartásba kell venni a gyógyszer-nyersanyagokat annak megállapításával, hogy hol lehet őket felhasználni ; — az OKI vizsgáljon át 4600 kijelölt készítményt, és tegyen véleményt, hogy melyik készítményre van szükség, ill. melyek azok, amik elhagyhatók. [59] A szempontok érvényesítésének több akadálya volt. Elsősorban az, hogy a gyógyszeripar nem mondott le készítményeinek védjegy oltalmáról; a termelést nem sikerült racionalizálni az elhagyhatónak ítélt készítmények tekintetében sem. Az állami irányítás a gyógyszeripar felett laza maradt, és ennek oka bizonyos fokig az volt, hogy nem tekintették elsőlegesen fontos hadiiparnak. Míg más országok, pl. Németország, 1942 végén nyersanyaggazdálkodási okokra való hivatkozással minisztertanácsi rendelettel megtiltotta újabb gyógyszer-specialitások előállítását, [42] addig hazánkban nem születtek ehhez hasonló állami intézkedések. A gyógyszertermelés csak az adott eseményekhez igazodott, de nem született határozott döntés a termelés szabályozására. A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács elnöke 1943-ban adta ki a 158/1943. LHT sz. rendeletét, a „Háborús gyógyszerrendelési utasítást." A rendelkezés megállapította, hogy „utasítás a hadviselés és az általános közegészségügy szempontjából