Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Benkő György—Kurucz Tibor: A gyógyszerészet helyzete Magyarországon a második világháború alatt

egyaránt alapvető fontosságú feladatkör", amely „nálunk még nincs úgy rendezve, ül. megszervezve, hogy akár honvédségi, akár polgári vonalon a feltétlenül szükséges háborús gyógyszerellátás folyamatossága kielégítően biztosítva volna". Az utasításban a HAGYOF a háborús gyógyszerrendelési útmutató megszerkesztésére, a gyógyszeripar állami irányítás alá vételére tesz indítványt. Adott körülmények között szükségesnek látszott egy háborús egészségügyi és gyógyszerügyi bizottság létrehozása, amelynek feladata lenne: a) a háborús gyógyszergazádlkodási utasítás kidolgozása, b) takarékossági intézkedések kidolgozása a kórházak, rendelők stb. felé, c) a gyógyszernyersanyag-ellátás megszervezése, a nélkülözhetetlen cikkek termelésének lehetőség szerinti gyártásának kidolgozása, d) a gyógyszer- és kötszerelosztás megszervezése. [43] A legfontosabb ezek közül az első két pont. A rendelet megállapítja, hogy „a gyógyszerek és kötszerek a kultúrállamokban ma már alapvető közszükségleti cikknek tekinthetők". A rendelet 1. sz. melléklete — „Javaslat a honvédség gyógyszerszükségletének biztosítása tárgyában" — megállapítja, hogy „a külföldi beszerzés lehetőségei a minimumra csökkentek." „Célszerű lenne . . . az orvosok részére háborús gyógyszerrendelési útmutatót szerkeszteni, ami a gyógyszerkészletek teljes kimerülésének határidejét minél távolabbi időpontra tolná ki." A visszaélések megelőzésére a biztosítottak részére vényfüzetek bevezetését is javasolta (gyógyszer jegyrendszer). A 3. sz. melléklet megállapítja, hogy „a gyógyszergyártás irányítása a m. kir. Belügyminiszter hatáskörébe eső közegészségügyi feladat." [43] A javaslatoknak nem tudtak hathatós érvényt szerezni. Az egészségügyi kormányzat és a gyógyszeripar között nem alakult ki ideális együttműködés; az ipar vezetői nem látták be, hogy háborús körülmények között elsőrendű feladat a közegészségügy céljainak biztosítása. Más országok, pl. a Szovjetunió a háború első éveiben életbe léptették az ún. „hadi nómenklatúrát", amely a legfontosabb gyógyszerek jegyzékét jelentette. A háborús nehézségek ellenére az 1942-es termelés 12 % -kai haladta meg az előző esztendő szintjét. Növelték az egészségügy szempontjából legfontosabb egészségügyi anyagok termelését. 1942-ben pl. a novocain termelése 20%-kai, a streptocid termelése 13,3%-kai, a glükóz termelése 82,2%-kai, a sebészeti műtőkés (szike) gyártása 35%-kai növekedett. A termelést a legfontosabb 50 gyógyszerre és 100 műszerre összpontosították. 1944-ben már bővíteni tudták ezt a számot: 114 féle gyógyszert és 479 féle műszert állítottak elő. [3] 3. A hiányzó gyógyszerek és egyéb egészségügyi anyagok helyettesíthetőségére, ill. pótszerek bevezetésére tett intézkedések Az előzőkből látható, hogy a gyógyszer- és más egészségügyi anyaggazdálkodás megjavítására, a háborús egészségügyi anyaggazdálkodás bevezetésére tett intézkedések és javaslatok nem voltak átfogóak, csak részleges megvalósulásukról