Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Benkő György—Kurucz Tibor: A gyógyszerészet helyzete Magyarországon a második világháború alatt

területek egészségügyi ellátása tekintetében), hanem a honvédségnél is. A „győri program" nyilvánosságra hozatala után meggyorsult a hadsereg felfegyverzése, és ez kihatással volt a magyar hadsereg egészségügyi ellátására is. A magyar hadvezetőség az egészségügyi ellátásban szorgalmazta a német egészségügyi cikkek behozatalát, azonban ezek az anyagok csak eltolódással kerültek szállításra. A Honvédelmi Minisztérium több ízben sürgette az Iparügyi Minisztériumot a Németországból megrendelt egészségügyi cikkek beszállítására. Az Iparügyi Minisztérium által adott tájékoztatás szerint ,,az egyes német cégek a hazai kereskedelem által megrendelt eü. cikkeket többszöri felszólításra is igen késedelmesen vagy egyáltalán nem szállítják le." [25] A nevezett eü. cikkek, amelyeket a honvédség a német cégektől rendelt főleg sebészeti műszerek, laboratóriumi berendezések (centrifuga, mikroszkóp stb.), ultrarövidhullámú készülékek, altatókészülékek és műtőlámpák voltak. A késedelmes szállítások miatt ezek beszerzését részben máshonnan kellett megoldaniuk, részben hazai gyártásukról is gondoskodni kellett. [25] A műszerekkel és az elektromedikai készülékekkel azonos volt a helyzet a röntgenfilmek területén. Hazánkban nem gyártottak röntgenfilmeket, ezek beszerzése korábban is Németországból történt. A röntgenfilmek és egyéb röntgenanyagok behozatala Németországból vámmentességet élvezett. A háborús cselekmények ellenére is vállalta a német kereskedelem a röntgenanyagok szerződésekben biztosított szállítását, azonban ezekre határidőt nem adott. [26] A magyar hadvezetőség kifejezetten ragaszkodott a német importhoz; a HM 12. elnöki osztálya (Egészségügyi Csoportfőnökség) határozata értelmében „a beszerzés keretébe tartozó eü. cikkeket, függetlenül attól, hogy a magyar ipar élőállítja-e vagy sem [/] 3 millió P értékben Németországból kell beszerezni ." [27] E költségvetési keretből a röntgenanyag 1561 507 P-t tett ki. [27] Az egészségügyi anyagellátás biztosítására a belkereskedelmi cégeknek versenytárgyalásokat írtak ki. A gyógyszer- és egészségügyi anyaggazdálkodás sajátos problémaköréhez tartozik a gyógyszeripar háttérbe szorított helyzete is. 1943. augusztus 1-én a Hadianyaggyártás Országos Felügyelője (HAGYOF) beszámolt a hadianyaggyártás országos helyzetéről. Beszámolójában kitért az egészségügyi anyagellátás helyzetére, és véleménye szerint ,,a gyógyszeripar különösen nehezményezi, hogy szükségleteit a sürgősségi sorrend alapján egy csoportba sorolják a kevésbé fontos iparágakkal, és ezért anyagigénye kielégítetlen marad". A gyógyszeripar számára fontos anyagok hiánya részben onnan is keletkezett, hogy az élelmiszeripar az anyagok egy részét — mint fontos közélelmezési cikket — lefoglalta a lakosság ellátása érdekében. Ilyen anyagok voltak pl. a cukor, a szesz, valamint az import útján nehezen beszerezhető egyes anyagok, pl. a kakaóvaj is. A HAGYOF jelentésében javasolta, hogy a gyógyszer, kötszer, szérum és kórházi berendezés igényeket az ipar felé — a hadiipar után — elsőrendű besorolásnak minősítették. A jelentés ugyanakkor azt is megállapította, hogy „a gyógyszer- és kötszerhiány sokszor csak látszólagos, mert az áru raktárakban van, csak ára nincsen [?], és ezért nem kerül forgalomba". [28]