Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása

egyetlen irodalmi adat alapján aligha volna helyes messzemenő következtetéseket levonni.

63 Bizonyos, hogy a megye néhány községében volt pestises megbetegedés, de fennmaradt adataink alapján nem tartjuk valószínűnek, hogy a pestisben meghaltak száma az országos összesítésben szereplő 504 főt jelentősen meghaladta volna. Egyébként valószínű, hogy a három kerület területén Nyitra megyét kivéve valóban nem volt jelentős számú veszteség és az országos összeírás e tekintetben megbízható adatokat szolgáltat. A budai districtus területén mindenütt sok a halálos áldozatok száma és ezek az adatok általában megegyeznek más forrásaink közléseivel. így Szederkényi könyvében Heves megyéről az összesítéssel teljesen megegyezően ugyancsak 0384 halottról tesz említést. Budáról más források 6000,

64 Szegedről 1480 halottat említenek.

65 Csongrád megyéről Zsilinszky nem teljes adatok alapján 3556 halottról beszél,

66 az országos összesítésben található különbözet ez esetben tehát indokolt. A többi adattal szemben nincsenek ellenőrző számaink, de nagyságrendileg megbízhatóaknak látszanak. Ugyanez vonatkozik a kassai districtus adataira is Bereg megye kivételével, ahol több megyei összeírás maradt fenn a fertőzött helységekről, és ezek meglehetősen nagy veszteségekről számolnak be. Lehoczky monográfiájában szintén nagy pusztulásról beszél

67 és így az összesítésben szereplő 336 halott mindenképpen kevés. A szomszédos megyék adatait és a fertőzött helységek számát figyelembe véve a pestisben elpusztult személyek számát körülbelül 5000 főre becsüljük. Alacsonynak látszik Ung megye adata is, de kiigazítására nem áll rendelkezésünkre semmilyen forrás. A debreceni kerületben már több megye adatainak helyességével szemben merülhet föl jogos kétkedés. így például kevés a Szatmár megyében feltüntetett 420 pestises haláleset. A Károlyi levéltárban megtalált jelentések alapján

68 több ezer halottról rendelkezünk részletes adatokkal. Egy-egy helységben országos viszonylatban is itt mutatkozik a legnagyobb arányú halálozás. A községek egyrészéről nem maradt fenn adat és az utolsó időszakról beküldött jelentések meglehetősen hiányosak, így a meghaltak számát a szomszédos törvényhatóságok pusztulásához viszonyítva kellett meghatároznunk. Becslésünk szerint a halottak száma Szatmár megyében elérhette a 15 000 főt. Kisebb eltérés tapasztalható egy megyei összesítés és az országos végeredmény között Bihar megyénél. A Debreceni Állami Levéltárban őrzött kötetek

69 adatai szerint 34 900, az országos összesítés szerint 32 700 volt a pestisben meghaltak száma. A megyei összeírásban helységenként általában név szerint felsorolt veszteségek annyira pontosnak tűnnek, hogy ezt kellett elfogadnunk és ennek alapján az országos összesítésben szereplő számot 2000 fővel meg kellett emelnünk. 63 Haiczl K.: A garamszentbenedeki apátság története. Bp. 1913. 95. 1. 64 Peisner I.: Budapest a XVIII. században, Bp. 1900. 87. 1. 83 Reizner id. mű 172.1. Zsilinszky id. mű II. 84.1. v7 Lehoczky T.: Beregvármegye monográphiája. Ungvár, 1881. II. k. 167.1. 68 Károlyi cs. lt. Pestisre vonatkozó iratok: Szatmár m. 69 Az összeírások helységenként név szerint közlik a halottakat, sőt az egy családhoz tartozókat is együtt mutatják ki. Hajdú-Bihar megyei lt. IV. a —4/a—4. és 7. k.