Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása

különítés és nem a gyógyítás eszközei voltak. Ezért érthető a lakosság ellenállása, midőn a járványszolgák megjelenésekor minden erővel beteg hozzátartozójuk visszatartásán fáradoztak. A pestistől sújtott helységekben a további fertőződés meggátlása érdekében megtiltottak minden csoportosulást. Bezárták az iskolákat és templomokat, nem engedélyezték a nyilvános temetéseket. Szüneteltek a vásárok és becsukták a borkiméréseket, korcsmákat is.

47 Természetesen e rendeletek hatékonysága elsősorban a lakosság fegyelmezettségétől függött és sajnos e téren a nagyobb városokban sem volt kielégítő a helyzet. Még kevésbé sikerült érvényt szerezni a rendeleteknek a falvakban, ahol hiányzott a végrehajtáshoz szükséges apparátus. Ellenállásuk nemcsak a rendeletek laza végrehajtásában nyilvánult meg, hanem gyakran nyílt lázadásban is megmutatkozott. A lakosság szembeszegülésének volt tekinthető, hogy a pestis jelentkezését eltitkolták, a megbetegedések és halálesetek kötelező bejelentésének nem tettek eleget. így a helytartótanácsnak hetenként küldött jelentésekből kiderült, hogy jóllehet a Fejér megyei Ercsiből 1739. január 9-én jelentették az első pestises betegeket, a helyszínre érkező egészségügyi bizottság vizsgálatának eredménye szerint a helység már hetekkel előbb fertőzött volt.

48 Ugyanez volt a helyzet Nyitra megyében, ahol egy 1739. május 29-én megindított vizsgálat derítette ki, hogy Galgócon régtől fogva rejtegették a járványt.

49 Igen jellemző a Tolna megyei Kajdacs község esete is, ahol a nép éjjel titokban elásta a halottakat, hogy titkolja a pestis kitörését. Amikor erre fény derült, kijelentették, inkább az akasztófát választják, de a betegek elkülönítésébe nem egyeznek bele.

50 Debrecen város tanácsa a pestis jelentkezésének időpontjától kezdve figyelemmel kísérte magyarországi terjedését és a szomszédos településekre állandó megfigyelőket küldött, akiknek feladata a pestis jelentkezésének hírüladása volt. így jutott tudomásukra, hogy Hajdúszoboszlón a járvány már halálos áldozatokat követelt, holott a hajdú város hatóságai hivatalos jelentéseikben a helységet még rendre fertőzöttmentesnek nyilvánították.

51 A pestis eltitkolásának fő oka a vesztegzártól való félelem volt, amelynek súlyos gazdasági következményeiről előzőleg már volt szó. A hamis adatközléssel részben időt akartak nyerni, vagy titokban abban reménykedtek, hogy helységükben a járvány nem ölt nagyobb mértéket és a hosszantartó zárlatot elkerülhetik. Felelőtlen eljárásuk mindenesetre sok esetben hintette el másutt is a pestis csíráit, hiszen az egészségesnek hitt helységekbe érkezők esetleg fertőzötten tértek vissza otthonukba. De a lakosság más módon is gyakran szembeszegült a járvány terjedésének meggátolására hivatott hatósági utasításoknak. így semmiképpen sem tudtak beletörődni a temetési szertartások eltörlésébe és halottaikat a szigorú tilalom ellenére sokszor maguk temették el. Különösen heves lázadás robbant ki 1739. 47 Reizner].: Szeged története. Szeged, 1900. III. k. 172.1. 48 A, S. Fejér m. 1739. II. 21. 49 A. S. Nyitra m. 1739. II. 0. 50 Magyary-Kossa id. mű I. k. 119.1. 51 Kiss E. id. mű.