Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása

kifüstölték, a betegek ruháit és ágyneműit a kapukon kívül elégették, bútoraikat erős lúggal lemosták, majd a lúgot egy gödörbe temették. Mivel e rendelkezés végrehajtása alkalmával a tisztogatók és füstölők gyakran nem sokat válogattak, hanem majd minden ruhaneműt és az egész berendezést kihordták, a lakosságnak jelentős károkat okoztak. Emiatt napirenden voltak a panaszok és szembeszegülések, amelyek például Kecskeméten és Budán nyílt lázadásba torkolltak és több személy halálát okozták.

44 Mindez rendkívül szemléletesen és ízesen olvasható a Bihar megyei Bojt község bíráinak a pestis elmúltával kibocsátott testimoniális levelében, melyhez hasonlót általában valamennyi község kiadott a helység fertőzés-mentességének hivatalos bizonyságául. íme szó szerint a Károlyi levéltárból származó irat:

45 „Mi Böjti Bírák közönségesen recognoscalván testimonio praesentium adgyuk tudtára mindeneknek akiknek illik ez mi levelünknek rendiben, hogy in Anno 1739 Die 11 Mensis 8-bris, az Ur Istennek eő Szent Felségének ítéleti és pestises Csapása Helységünkben férkőzvén, et usque 9-num Mensis Marty Anni modo curentis uralkodott, mely megszűnvén a die notata alhatatoson minden nemű pestises betegség annyivalis inkább halott nélkül az Contumatiot el töltöttük : azon tul penig hátra lévén még az emundationak 21 napjai azokat ekeppen végeztük, hogy tudniillik azon 21 napok alatt a pestises házakat szüntelen füstöltük, újonnan ki mazoltattuk, az pestises meg holtaknak és abbul ki gyógyultaknak el maradott köntösöket (kiket mosás és szellőztetés által nem lehetett kitisztítani) meg égettettük ágybéli eszközöket pedig és fejér ruhákat szüntelen mosattuk és szellőztettük, aképpen az emundationak napjais minden pestises veszedelem nélkül el múlván Helységünket tiszta és minden suspitio nélkül való hirérül adtuk ezen szokott elő pecsétünkkel coroboralt testimoniális levelünket. Datum Bojt Die 10 Maji 1740 Fő Bíró Kis István Esküt Társaimmal edgyütt," A fertőzött házak állandó őrzésén kívül a védekezés másik fő eszköze a betegek elkülönítése volt. E célra elsősorban a városokban nagy sietséggel lazarétumokat, kórházakat építettek, részben még a pestis megérkezése előtt, részben a baj beköszöntésekor, és a betegeket ide szállították el. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek az épületek nem mindig feleltek meg a követelményeknek. Különösen a járvány teljes kibontakozásának idején az ideiglenes jellegű, kellően fel nem szerelt kórházak már nem tudták hivatásukat teljesíteni és az odakerülő betegek közül éppen e fogyatékosságok következtében csak kevesen épültek fel. Dr. Steinberger pestis-orvos jelentésében így jellemzi a temesvári viszonyokat: „Ágyak nem voltak, a betegek ruhástul a földön hevertek, olykor 2—3 napig egy kanál levest, egy falat kenyeret sem kaptak. Az orvosok a betegekkel voltak egy szobába bezárva, a szabad levegőre nem mehettek ki."

i& Nem csodálható, ha éppen Temesvárott a rácok fölgyújtották a kórház melletti épületeket, csakhogy megszabaduljanak tőlük. Sok a panasz a gyógyszerek hiányára is, máskor pedig orvosokban szűkölködtek. Ilyen körülmények között a kórházak valóban csak az el44 Magyary-Kossa id. mű I. k. 12(i. 1. 45 Károlyi cs. lt. Pestisre vonatkozó iratok: Bihar megye. 46 Magyary-Kossa id. mű I. k. 131. 1.