Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása
A nagy veszély szükségessé tette a hatékony védekezést és a hatóságok általában igyekeztek mindent megtenni a járvány tovaterjedésének megakadályozására. Csakhogy a pestis megfékezése korántsem volt könnyű, néhány rendelet kibocsátásával megoldható közigazgatási vagy egészségügyi feladat. A védekezés eredményességét az orvosi tudás korlátai és az egészségügyi ellátottság hiányosságai mellett az emberek sokszor megfontolatlan és fegyelmezetlen viselkedése egyaránt gátolta. A járvány kitörésének és a tömeges halálesetek hírére a helytartótanács mindenekelőtt felújította az 1707. évi pestis alkalmával hozott intézkedéseket. További térnyerésének megakadályozása érdekében elsősorban a fertőzött területek szigorú lezárására törekedtek, hogy a még egészséges helységeket a ragálytól megvédjék. A védekezés leghatékonyabb eszköze a vesztegzárvonal megvonása, a veszteglőhelyek fölállítása és a vándormozgalom szigorú korlátozása volt. Linzbauer adatokban gazdag munkája hosszú oldalakon keresztül sorolja a helytartótanácsnak és a törvényhatóságoknak a pestis megfékezésére kibocsátott rendeleteinek szövegét. 24 1 738. augusztus 22-én a helytartótanács Szegeden, Szabadkán, Bács-Bodrog megyében, a Bánátban, Erdélyben pedig főleg Hunyad megyében, Nagyszebenben és Déván rendelt el szigorú óvóintézkedéseket, a védővonalak gondos őrzését. 25 Röviddel ezután, szemptember 3-án, Kecskeméten, Szolnokon és Péterváradon állítottak fel újabb veszteglőhelyeket a temesi Bánságból és Erdélyből érkező utasok ellenőrzésére. A fertőzött helyekről jövőknek 60, a gyanús helységekből érkezőknek 42 napot kellett ezekben, állandó orvosi felügyelet alatt, eltölteniök, és csak a mindvégig tünetmentes személyeket engedték tovább az ország egészséges vidékeire. 26 A rendeletek elsősorban a szertekóborló görögök, rácok, zsidók, koldusok, cigányok és sáfrányos tótok mozgását igyekeztek szabályozni és meggátolni, 27 mert ezeknek a vásárról vásárra, egyik városból a másikba vándorló elemeknek a pestis terjesztésében kétségkívül nagy részük volt. A veszteglőhelyek száma és a vesztegzárvonal helye később gyakran módosult — a járvány terjedésének útjához, a pillanatnyi helyzethez igazodott. A Dunán Budától Péterváradig, a Tiszán pedig Tokajtól a torkolatig a pestis dühöngésének egész tartama alatt csak a kijelölt s állandóan ellenőrzött átkelőhelyeken volt szabad áthaladni. (A Tiszán például a csegei, szolnoki, szentesi és szegedi réven való átkelést engedélyezték. 28 ) Az alább bemutatott térkép Bereg megye egészséges és fertőzött helyeit és a közöttük húzódó vesztegzárvonalat ábrázolja 29 (1. 1. sz. ábra). Egy másik egykorú kéziratos térkép a Dunántúlt és a Duna-Tisza közét átszelő vonalat tüntette fel. 30 A fertőzött megyéket vagy helységeket körülvevő, őrszemekkel sűrűn teletűz24 így II. k. 70-209. 1. 25 Linzbauer id. mű I. k. 634. 1. 2G Magyary-Kossa id. mű IV. k. 104. 1. 27 Uo. I. k. 121.1. 28 Uo. IV. k. 104, 1. 29 Károlyi cs. lt. Pestisre vonatkozó iratok: Bereg megye. 30 O. L, Térképtár Helytartótanácsi térképek. No. 54.
