Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása

1. ábra delt vesztegzárat senki sem léphette át engedély nélkül, A rendelkezés megszegőire, a veszteglőhelyeket szándékosan elkerüíőkre vagy a vesztegzárvonalon titokban átszökdösőkre szigorú büntetés, esetenként halál várt. Mégis sűrűn akadtak, akik ezt a kockázatot is vállalták, csakhogy a körülzárt helységekből kitörjenek. A vesztegzár ugyanis súlyos csapást jelentett az e sorsra jutó helységeknek, A lakosság jelentős részét minden keresetétől megfosztotta, az ipar és kereskedelem pangását és ugyanakkor az élelmiszerárak ijesztő drágulását idézte elő.

;il A környékbeli falvak ellátására utalt nagyobb városok népességét tartós vesztegzár esetén éhínség fenyegette, ami a pestisnél is nagyobb pusztulást okozott volna. Ezért a teljes elzártságon esetenként enyhíteni kellett. Debrecen vezetőségének is egyik legfőbb gondja a piacok és vásárok megtartásának, az élelmiszer-utánpótlás biztosításának módja volt, hiszen a vesztegzár majd egy évig teljesen elzárta a 20—22 000 lakosú várost a külvilágtól,

32 Végül is azt a mai szemmel kissé különösnek tűnő és a pestis terjedését bizonyára elősegítő megol31 Magyary-Kossa id. mű IV. k. 119.1. 32 Kiss E. : Pestis járványok pusztításai Debrecenben. (1585 — 1754). Népegészségügy, 1931. 453. 1.