Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Gesnerus, 1971 (Vida Tivadar)

ségügyi vonatkozásait" gyűjti össze és értelmezi az orvosi és a szépirodalom (Shakespeare, Dryden, Tyson, Defoe, Rousseau, Cooper, Hufeland, Gutsmuth, Jahn, Ungewitter, Priessnitz, Schroth, Kneipp stb, művei) alapján F. Schiller (Health Aspects of the Noble Savage, p, 253—273,). A már fennálló terhesség ideje alatt bekövetkező második fogamzásban Kussmaul (1859) két esetet különböztetett meg: szuperfekundációt (ha a másodikként megtermékenyülő pete ugyanabból a menstruációs ciklusból származik) és szuperfetációt (ha a második pete csak valamely későbbi menstruációs ciklusban termékenyül meg). Ilyen esetekről már az ókori orvosi irodalom is tud, s megkülönbözteti őket az egy aktusban nemzett ikrekétől. Hippokratész, Arisztotelész, Soranus, Caelius, Aurelianus, Oreibasios foglalkozik e kérdéssel. Különös, hogy Galeanus hallgat róla, bár műveiről mindmáig nem rendelkezünk kielégítő jegyzékkel, s ezért óvatosan kell kezelni ezt a hallgatást. C. Lienau tanulmánya (Die Behandlung und Erwähnung von Superfetation in der Antike, p. 275—285.) arra mutat rá, hogy a különböző szerzők, fiziológiai és anatómiai elképzeléseiktől függően, különféleképpen magyarázták a szuperfetáció létrejöttét és a terhesség lefolyását. A mongolok Dzsingiz kán unokája, Kubiláj vezetésével meghódították a kínai birodalmat, s Peking székhellyel császárságot alapítottak (Jüan-dinasztia kora: i. sz. 1280—1367). A kor kínai orvostudományában a megdöntött Szuang-dinasztia (i. sz. 960— 1279) idejéből származó ősi hagyományok és az újonnan elterjedő arab orvosi ismeretek keveredtek. (Ming Wong: Les Doctrines Médicales Chinoises et leur Évolution sous les Mongols, p. 287—293.) A mongol korszak legnevesebb, irodalmi műveket is hátrahagyó kínai orvosai: Lieu-Wan-su (1120—1200), Cong-cseng (1156— 1228), LÍ-Kao (1180—1251) és CsuCsen-heng (1281—1358). Az ókori Eleaban (ma Velia, DélOlaszország) a legújabb ásatások négy olyan szoborfeliratot hoztak napvilágra, amelyekből arra következtethetünk, hogy ott az i. e. 3—1. századokban orvosi iskola működött. (/. Benedum és M. Michler : Parmenides Uliades und die Medizinschule von Elea. p. 295— 306.). Az orvosok mellékneveként feltüntetett Uliades vagy Ulis név feltehetően Apollon Ulias kultuszára vezethető vissza. Más adatok szerint ui. Apollont Milétosban Ulios néven tisztelték mint gyógyító istent. A három feliratban is előforduló „iatros folarchos" értelmezése valószínűleg ez: „orvosi iskola vezetője". Némethy Ferenc GESNERUS — 1971 Vol. 28., No. 3—4. A svájci orvos- és természettudomány-történeti társaság félévenként megjelenő (tehát rendszeresen kettős füzetet nyújtó) évnegyedes folyóiratának legutóbbi számában Manfred Peters, a belgiumi Namur kat. egyetemének germanistája írt 30 oldalas tanulmányt „Gessner Konrád mint nyelvész és germanista" címmel. Orvostörténeti vonatkozásai előtűnnek azokban a megállapításaiban, melyek Gessner természettudományos és orvosi műveinek nyelvészeti értékelését adják. Gessner szóismerete kiterjed számos be-